Védett Iskola Hálózat - Védett társadalom Alapítvány

Az esztendő kerekségét mutatja az a tény is, hogy többféle évkezdési dátum létezik; mint ahogy a körnek nincs kezdő és végpontja, illetőleg bármelyiket kijelölhetjük annak. A polgári év január 1-jén kezdődik. A nyugati egyház liturgikus egyházi évének advent a kezdete, Jézus születésének felkészületi ideje. A középkorban egyes országokban a tavasz újulat ideje, Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) volt az új esztendő napja, mert ekkor történt az angyali üdvözlet, vagyis Jézus fogantatása, a megváltott idő kezdete. (Bálint 1973:12) Az Ószövetség az új évet ősszel kezdi. Ősszel indul meg az elvetett mag fejlődése. (Bálint 1973:363) A keleti egyháznál, így a mi görögkatolikusainknál is szeptember 1-jén kezdődik az év. (Bálint 1973:12)

A kerek esztendő körén három fényes pontként világít a három legnagyobb ünnep: karácsony, húsvét, pünkösd, ezért három aranyalmának is nevezik azokat. Erről tanúskodik a Galga mentén máig megőrzött találós mese is:

,,Kerek Istenfája,

szép tizenkét ága,

Szép tizenkét ágán

Ötvenkét virága,

Ötvenkét virágán három aranyalma.

Aki ez kitalálja,

Hull az áldás arra.” (Molnár V. 1998:7)

Az emberi lélek működése szerint azt tudjuk nagy eseménynek megélni, amire nagyon készülünk. Ennek az előkészületnek és magának az ünnepnek aztán lecsengési időszaka is van, amíg visszatérünk a mindennapok kerékvágásába. Így volt ez a régi koroktól fogva, és az Egyház is e szerint szervezte a nagy ünnepeket. A világszerte jelenlévő kulturális, szakrális elemként vette a negyven napig tartó előkészületet, és az ünnep utáni negyven nap is figyelemreméltó.

Az évkörben él valahány ember – ki tudatosan, ki nem. A ritmusok adják az alapvető tájékozódási pontokat az ember számára. A természetben élő ember sokkal finomabban érzékeli, éli, kapcsolódik a természet változásrendjéhez, de a modern, civilizált ember se tudja kivonni magát hatása alól.

A világosság és sötétség napi és évi ritmusa a nappalok és az éjjelek, illetve az évszakok váltakozásában egyértelműen jelen van mindenki életében. így volt ez a legrégebbi kultúráktól kezdve a múlt századi paraszti társadalom kultúrájáig, és így van ez ma is.

Az esztendő természeti változásrendjében élve alapvető emberi igény volt az egyes időszakok kezdetének, befejezésének megélése, azaz ünneplése. Az égi erőkhöz, személyekhez kötődött ez, ennek formája vallási, szakrális jellegű volt mindig. Szóba se került a vallás és a néphagyomány megkülönböztetése. Évezredek óta szervesen összekapcsolódott minden ünnepben, jeles napon egészen a múlt század második feléig. Magyarországon és a Kárpát-medencében ma él az utolsó nemzedék, akik még ötven évvel ezelőtt ebbe a szerves társadalomba szocializálódtak (például a palóc falvakban élő mai öregek vagy a gyimesiek).

Mióta az ember kiszakította magát a természetből, eltávolodott annak ritmusától, azóta hasadt ketté a vallás és a néphagyomány. A szerves műveltséget ismerő, élő ember azonban tisztában van vele, és mindig is szem előtt tartja e kettő szétválaszthatatlanul összefonódó valóságát. (Falvay 1994: 179-181)

A helyi közösségi minden osztályában elhelyezett évkör az egyházi és naptári év ismétlődő szakaszainak leírását, az időszak ünnepeinek említését és a helyi közösségi ünnepeinek időpontjait tartalmazza.

Az évkört minden osztályban és az iskola bejáratának környékén is elhelyezzük és forgatjuk, hogy a hozzánk járók vagy a hozzánk betérők könnyedén tájékozódhassanak az időszak legfontosabb jellemzőiről.

Az évkör megjelenése a mindennapokban

Ősz

Tanévnyitó szentmise

Néphagyományunkban

A tanévnyitó szentmise, latinul Venisancte nem nevezhető évszázados néphagyománynak, azonban az egyház szokásrendjében elterjedt ünnep. A néphagyományban mindig kiemelt, ünnepi formában, markánsan jelenik meg minden új időszak kezdete. Azt is nagyon jól tükrözi, hogy a néphagyományok szerves egységet képeznek az egyházi ünnepekkel, az évkörrel. Így érzékelhetően beleillik a rendbe.

Ezen az ünnepen a Szentlélek Úristen segítségét, áldását kérjük a tanévre, a tanárokra, diákokra, családokra.

A helyi közösségi Iskolában

Ha valaki ekkor látná először a templomban a helyi közösségi Iskolát, sok mindenből rögtön észrevenné, hogy a keresztény-magyar néphagyományinkat ápoljuk:

• Először is rögtön megjelenik külsőleg az ünneplő egyenruha kinézetében.

• A nyolcadik osztályosok zöld ágakból kaput tartanak a bevonuló elsősöknek, míg mindenki énekli a Jöjj el által, jöjj el kezdetű népdalt.

• Tanítójuk vezetésével a kapuzó játékkal az oltár elé vonulnak az első osztályosok, és ajándékot, felajánlást hoznak az Úr asztalára: az előző március 12-én, Gergely napkor a gergelyjáróktól kapott kis, névre szólóan hímzett búzászsákocskákat.

• A szentmise folyamán névre szólóan köszönti őket a pap. A néven nevezés igen nagy erővel bír a hagyományban ősidők óta, minden kultúrában.

• Az első osztályosok befogadási aktusának megélését mélyíti még a tárgyakban való kifejezés: az elballagott nyolcadik osztályosoktól megkapják az osztály nevét és az ezt jelképező nemezből készült jelképet.

• Áldást kapnak a diákok, tanárok, szülők – az egész közösség. A Föld kerekén az áldást minden időszak, munka, tevékenység kezdetén elkérték az Égiektől az emberek.

• A szentmise záró éneke a Boldogasszony anyánk kezdetű régi magyar himnuszunk.

• A közösségi ünnepet a szeretetlakoma zárja. A fehér asztalokra minden család hoz valami általa készített finomságot. A néphagyományban nagyon fontos, máig élő gesztus az együtt étkezés, mivel alapvető emberi szükségleteket tesz egymás mellé: a test táplálása ugyanolyan fontos, mint kapcsolataink éltetése. Anyaggá, tapinthatóvá, megélhetővé, láthatóvá teszi a lelki, láthatatlan, megfoghatatlan dolgokat.

Jöjj el, által, jöjj el

Új hold, fényes nap, megyek hídon által.

Vagyok bátor, jó vitéz, megyek hídon által.

Bújj, szívem, barázdán, gyorsan menjünk által …

Arannyal bimbózik, zölddel levelezik.

A tanévnyitó szentmise 2013., 2015.

Tanévnyitó szentmise tervezete 2011. Időpont Történés 7.30-ig Előkészületek: • Aula berendezése • A gyerekekhez és a vendégekhez rendelt székek megjelölése (a tanárok igen, a szülők NEM a gyerekek mellett-között foglalnak helyet) • Énekszolgálat dalainak kinyomtatása (vetítés nem lesz) • Nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyér kerül az oltár elé • Búzászsákok számára (lásd a Szentmisét) kosár készítése az oltár elé 7.30 – 8.00 Gyülekezés: • 1. osztály: gyerekek a teremben, szülők, vendégek az aulában • 2-8. osztály: gyerekek a hátsó udvaron, szülők, vendégek az aulában • egyéb vendégek: az aulában 8.00 – 8.10 Bekapuzás: • Miközben mindenki ül vagy áll az aulában, a gyerekek az udvarról énekelve, osztályonként bekapuznak, majd a helyükre mennek, s leülnek. Paripa áll előre, csökkenő sorrendben a többiek, elsősök kezdenek! 8.10 – 9.10 Szentmise, néhány szándék/javaslat hozzá: • Tudatos gyermekközpontúság • Az énekszolgálatot az iskolai tanárok és szülők adják, ennek rendjét hétfőn-kedden (azaz keddig) egyeztetjük. • Az egyetemes könyörgéseknél többek között két tanár, illetve minden osztályból egy-egy család saját szavaival könyörgést mond (felkészülnek) • A felajánlás előtt az elsős gyerekek sorban kiviszik az oltár elé a nyár elején, az iskolába híváskor kapott kis búzászsákjaikat. • Lelkipásztoraink valamikor áldást mondanak az új (elsős, magasabb évfolyamokra érkező) családokra (nem kell kimenniük, s nem is kell felállniuk)

• Lelkipásztoraink valamikor áldást mondanak a tanárokra (nem kell kimenniük) • Lelkipásztoraink, vezetőink valamikor imádkoznak a piarista-helyi közösségi közösségért 9.10 – 9.30 Szentmise utáni rész: • Mondások a közösségnek (szerzetes testvérek, helyi közösségi emberek) • A tanév megnyitása

Egyéb: – parkolni az iskola előtt, illetve a merőleges utcában jobb oldalon lehet, emellett az iskolaudvar földes részét is megnyitjuk a kocsik előtt

– utána szeretetvendégség, az ételeket a szentmise előtt az asztalokra tesszük, de a mise végéig senki sem nyúl hozzájuk.

Szeptemberi kalendáriumi nap: Búzás

Néphagyományunkban

A gabona, a búza alapvető élelem. A magyar életnek nevezi a búzát, szentnek tartja. Minden egyes búzaszemen Krisztus arcát véli látni. Az egész faluközösség apraja-nagyja részt vesz a búza vetésétől a betakarításig minden egyes mozzanatban. Egész évkörön átível a búzához kapcsolódó szokásrend. Az Oltáriszentség ünneplésében csúcsosodik ki a búza, a kenyér szentség jellege.

A talaj előkészítése is gondos munka eredménye. A vetés művelete is mutatja a szakralitást. Mezítláb vetnek, cipővel nem illetik a szent földet. A kötő, melyben a vetőmag van majdan karácsonykor az ünnepi asztal alá fog kerülni a szalmával. Mint minden műveletet, a vetést is keresztvetéssel, imádsággal, áldás kérésével kezdi a szervességben élő ember. A nyelve alá három szem helyi közösségiet helyez a Szentháromság jeleképp. A jó termést a Teremtő gondjaira bízza, de egész esztendőben imáiban kíséri a termés gazdagságát. Az aratás ideje sok és kemény munkát hoz. Minden szent rendben zajlik, Isten áldását kérve rá. Az első kaszavágásnyi búzából készül az aratókoszorú és a Jézuskéve. Ez utóbbit tették a karácsonyi asztal alá. Az aratókoszorút is a ház vagy a falu szentnek, szakrálisnak tartott helyére tették. A kévék kötése, cséplés, őrlés mind imádság mellett történt. A kenyér elkészítése az asszonyok dolga volt: táplálás a szeretet továbbadásának a mindennapi formája – tudatában annak, hogy Isten és az egész közösség munkája van benne a kenyérben. A kenyér megbecsülésének kifejezésének is sok formája tetten érhető: sütés előtt és felszeletelése előtt keresztet rajzoltak rá; a ház szakrális helyén, a tisztaszobában tartották, ott is az oltárt jelképező asztal fiókjában; ha véletlenül leesett, megcsókolták. Lucabúzát ültettek és hajtattak, tettek a karácsonyi asztalra.

Az aratás első kaszavágásnyi szalmáját szórták a karácsonyi asztal alá, ezt etették ezen a napon az állatokkal.

Annak tudatában végezték az összes búzával kapcsolatos tevékenységet, hogy végül a legszentebb cselekmény anyaga lesz belőle a szentmisében. Testünk tápláléka a búzakenyér, lelkünk tápláléka Krisztus teste, az Oltáriszentség kenyere. (Czárán 2005: Nyár 45-48., 225-227., 356.)

A kalendáriumi napok egy-egy időszaki téma köré csoportosított, tevékenységekre épülő nap havonta egyszer. A szeptemberi búzás kalendáriumi nap a búzához, az aratáshoz és a vetéshez, az októberi pedig a szőlőhöz, szürethez kötődik. Ennek a kettőnek szoros kapcsolatát adja az Oltáriszentség megjelenése a kenyér és a bor színe alatt. Ezért mindkét kalendáriumi nap szentmisével szokott kezdődni, ahol ez a kapcsolat jelen valóvá válik.

Az alsó tagozatosok különféle tevékenységek által foglalkoznak a búzával, kenyérrel: Népdalokban, versekben; búzát vetnek az udvar egy kijelölt részére; kalászból szemeket pergetnek ki; kézi malomban búzát őrölnek, ebből kenyeret dagasztanak és anyukák segítségével megsütik az udvari kemencében; egymás között elosztva, mást megkínálva fogyasztják el; a negyedikesek előadnak egy búzás mesét dramatizálva vagy bábozva; kézműveskedésben a kicsi búzamagokból vagy szalmából alkotnak a gyerekek. Általában ezek a tevékenységek nem férnek bele egy napba, így egész héten át a témával foglalkoznak

A felső tagozatosok témahét keretében dolgozzák fel az adott témát. Minden tanár a saját tantárgyának tananyagait, szemléltetéseit a téma kapcsán keresi meg.

Búzás kalendáriumi nap: Reggeli imák menete

3. és 4. osztály

(Körbe ülnek a gyerekek, a tanító is köztük ül. A kör közepén gyertya és a Szentírás.)

Gyertyagyújtás

Keresztvetés (aki szeretne)

Ima (Közösen mutogatják a mozdulatokat.)

Földből – magba

Magból – szárba

Szárból – virágba

Virágból – kalászba

Kalászból – kenyérbe

Kenyérből – testembe

Testemből – lelkembe

Lelkemből – lelkedbe. Amen.

Szentírási rész (A Tanító a Szentírásból olvassa föl.)

Az élet kenyere Jn 6, 26-35

Tanítás a csodálatos kenyérszaporítás után

„Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” Erre megkérdezték tőle: „Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van:’Égi kenyeret adott enni nekik.’ (Kiv 16,4)” Jézus ezt válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek,: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

Szabad ima (egy búzakalászt, a Szentírást, a keresztet vagy más szép tárgyat körbeadva)

Ének Búza, aranyszemű búza

Miatyánk (Egymás kezét megfogva mondják.)

(A „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” résznél mindenki mozdulatot: tesz: a szíve előtt keresztbe teszi a két karját, mint a kezdőima „testemből lelkembe” részénél.)

Mihály napi vásár és évadnyitó táncház, szeptember 29.

Néphagyományunkban

Szent Mihály napja a gazdasági év fordulója. Ez a nap volt az állatokat őrző pásztorok elszámoltatása napja, amikor elszámoltak az éves szaporulattal, hiánnyal. A földműves embereknek ez a betakarítás időszaka. A behajtáshoz és a szüret kezdetéhez is szorosan kapcsolódik ez nap. E napon gyakran vásárt is rendeztek. Szent Mihály segítségét kérik, aki

nemcsak halálunkkor teszi mérlegre a szívünket, cselekedeteinket, hanem minden esztendőben a betakarításkor mérlegelni kell, és az ő védelmét kérni, hogy elég legyen a tél túléléséhez a nyáron adatott termés.

Szent Mihálytól a kisfarsang, a mulatságok és lakodalmak ideje kezdődik, és tart az adventi (kisböjti) csendes időszakig. (Siegl 2010:5)

A helyi közösségi Iskolában

Mihály napi vásárt és évadnyitó táncházat rendezünk. Ha hétköznapra esik, mindenképp a napján tartjuk meg. Ez a tanév egyik kedvenc rendezvénye a gyerekek körében.

A vásár lényege, hogy a gyerekek árulnak gyerekeknek, tanáraiknak saját maguk készítette termékeket. Az iskola erre a napra saját használatú pénzt bocsát a vásárlók rendelkezésére. Az a gyerek kap 2000 tallért, aki hozott árut. Az udvarra kirakott asztalon kínálják portékájukat a gyerekek. A tanárok segítik a pénzváltást. Mindenki először eladja az áruit, utána ő is tud vásárolni. Dudaszóval jelezzük a vásár kezdetét. A kézműves portékák mellett süteményeket, innivalókat, palacsintát is árulnak a gyerekek. Volt már növényvásár, állatsimogató, bűvészkedés, ügyességi játék, szerencsejáték is mint portéka. Igazi vásári forgatag, színes sokadalom alakul ki. A gyerekek ügyessége, ötletessége, életrevalósága itt gyakorolható és igazán megmutatkozik.

A rendrakás után következik az évadnyitó táncház, ahová a családok is hivatalosak.

Az egész táncház a népzenei tanszak „koncertje”. A népzene sajátosságából adódóan ez nem színpaddal és nézőtérrel szerveződik. A parasztemberek is maguk és mások lelkének vidámítására, érzelmeik kifejezésére muzsikáltak, de nem egyszemélyes, vagy zenekari előadásként a hallgatóságnak, hanem legtöbbször a közösség táncának, dalolásának kísérésére. Ezt a fajta szolgálatot élik meg a zenetanárok az iskolába járó gyerekekkel, mikor is az egész táncház alatt együtt muzsikálnak a tánc alá.

Aradi vértanúk emléknapja, október 6.

Néphagyományunk

A népi emlékezet megőrzött egy (a kutatók által) Az aradi vértanúk balladája néven emlegetett költeményt. Az eredeti verset Lévay József (1825-1918) írta, költeményének címe: Az aradi nap. Lévay részt vett a szabadságharcban, nemzetőr volt. Verse a nép körében már ismert történetet dolgozta föl. (Bálint 1977:363-367)

Megemlékezés a helyi közösségi Iskolában

Az iskola aulájának központi helyén áll az oltár. Az ünnep e körül zajlik. Az oltár fekete posztóval bevont ez alkalomra. Mellette a magyar zászló. Az oltárasztalon félkörben tizenhárom mécses áll félkörben meggyújtatlanul.

Az oltár bal oldalán áll a kisdobos és a szereplő lányok hosszú fehér ruhában. Az oltár jobb oldalán áll tizenhárom felsős fiú fehér ingben, fekete posztómellényben. Az osztályok és a tanárok alkotják a szemben lévő félkört.

Az ünnepeinken megszokott módon az érzelmeket szólítjuk meg. Ehhez mindig népzenészeink játszanak tekerőn vagy furulyán. Minden alkalommal elénekeljük az Aradi balladát és a Boldogasszony, Anyánk régi himnuszunkat.

1. dobszóra gyülekezés 2. beállás félkörbe az osztályoknak 3. tekerő Aradi dallam 4. ének – Aradi ballada (Navratil Andrea, Áron bácsi, gyerekek) 5. Damjanich imája (Szilárd) 6. az Aradi 13 gyertyájának elfújása 7. gazdatiszt visszaemlékezése (Fecó) 8. Miatyánk 9. Boldogasszony Anyánk ének 10. dobszóra elvonulás

Aradi ballada

Elítélték sorban mind a tizenhármat,

szőttek-fontak a nyakukba ezer vádat,

elnevezték felségsértő pártütőknek,

mert a magyar szabadságért harcra keltek.

Uram Isten, az ítélet akasztófa,

mintha rablók, útonállók lettek volna,

mintha méltók nem volnának egy lövetre,

katonákhoz, férfiakhoz illő végre.

Aradi vár, aradi vár, halál völgye,

tizenhárom magyar vitéz temetője,

I: viruljanak sírjaikon vérvirágok,

felejthetetlen légyen az ő haláluk. :I

Leiningen gróf, Damjanich János, Kiss, Poeltenberg,

Láhner, Lázár Vilmos, Aulich, Knezic, Nagysándor, Schweidel, Török, Dessewffy, gróf Vécsey

– Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

(Több versszaka is van, általában ezeket énekeljük.)

Gyertyagyújtás: 1956. október 23.

Néphagyományunk

Ez az ünnepünk jól példázza a hagyomány folyamatos épülését, bővülését, élő mivoltát. Magyarországon az utóbbi évtizedekben emeltük be ünnepeink közé ezt az eseményt.

A helyi közösségi Iskolában

Nemes feladat a mondandót átültetni a néphagyomány eszközeivel a mába. Népzenével, népdalokkal, a Himnusz, a Szózat közös éneklésével tesszük ezt. Az ének mindig közös – a legjobb eszköz arra, hogy ne szemlélőnek, hanem résztvevőnek érezze magát minden jelenlévő. Nemzeti jelképeink is mindig jelen vannak az oltár körül ezeken a gyertyagyújtásokon. A művészetet is segítségül hívtuk a gyerekek bevonására. A rajzszakkörösök készítették az események rajzait, nemcsak fényképeket teszünk ki

Október 23. gyertyagyújtás menete 2011.

– Kezdés 7.50

Közös kezdés: alsósok és fölsősök

– Himnusz közös éneklése (I. Márti kezdi)

– Zsolt: Miért gyűltünk össze: A Ti nagyszüleitek gyerekkorában a szovjet hatalom elnyomásából elegük lett az embereknek, szabadságra vágytak. Ezért lett a lyukas zászló a forradalom jelképe: kivágták a nemzeti színű zászló közepéből a szovjet címert.

– Ollóval kivágja a zászló közepét, majd a paraván szélére felállítja, közben dudaszóval szabadságharcos éneket fúj Botond

– események ismertetése:

1. Zsolt mondja a rövid szöveget

2. egy gyerek égő mécsessel és a rajzával a kezében kimegy a zászlóhoz, a zászló tövébe leteszi a mécsest, és a paravánra tűzi az előre megjelölt helyre a rajzát.

3. közben az események felsorolása közben furulyán hangzik el egy-egy kis dallam

– közös ének dudaszóra: Elment az én rózsám

– Szózat közös éneklése

Himnusz

Szózat

Októberi kalendáriumi nap: (javasolt) szőlős

Néphagyományunkban

Alapvető lelki szükséglete a magyar embernek a szőlővel, borral foglalatosság. Az egész faluközösség apraja-nagyja részt vesz a munkában a kapálástól, a metszéstől a kötözésen át, a szüretig. A bor elkészítése ezután már a férfiak dolga. Egész évkörön átível a szőlőhöz kapcsolódó szokásrend (a teljesség igénye nélkül):

január 22. Szent Vince: pincéről pincére jártak ezen a tavaszhozó napon

március 10. Negyven vértanú napja: A szőlőművesek szőlőföldjük négy sarkában jelképes tőkemetszést végeznek.

március 19. Szent József: szőlőnyitás ideje

augusztus 7. Szent Donát: a szőlőskertek védőszentje, jégverés ellen imádkoztak hozzá

szeptember 29. Szent Mihály: a kisfarsang, a szüreti mulatságok kezdete,

november 11. Szent Márton: az újbor megkóstolása

(Czárán 2005: Nyár 184., Ősz 31., Tél 132-135., 299., 333.)

Az Oltáriszentség ünneplésében csúcsosodik ki a szőlő szentség jellege. Annak tudatában végezték az összes szőlővel kapcsolatos tevékenységet, hogy végül a legszentebb cselekmény anyaga lesz belőle a szentmisében. Testünk-lelkünk vidámítója Krisztus vére, az Oltáriszentségben “kenyér és bor színe alatt ez a titkos nagy áldozat. ” (Éneklő egyház 1991:251)

Ünneplése a helyi közösségi Iskolában

Az alsó tagozatosok különféle tevékenységek által foglalkoznak a szőlővel:

– népdalokban, népi játékokban, versekben;

– a mindenki által összehordott szőlőből mustot készítenek egy apuka segítségével;

– egymás között elosztva, mást megkínálva fogyasztják el;

– a negyedikesek előadnak egy szőlős mesét dramatizálva vagy bábozva; vagy a tanítók szőlővel kapcsolatos meséket, mondákat olvasnak ezen a héten a gyerekeknek;

– kézműveskedésben

Általában ezek a tevékenységek nem férnek bele egy napba, így egész héten át a témával foglalkozunk.

A felső tagozatosok témahét keretében dolgozzák fel az adott témát. Minden tanár a saját tantárgyának tananyagait, szemléltetéseit a téma kapcsán keresi meg.

Tél

András nap – november 30.

Néphagyományunkban

Az év legsötétebb időszakának kezdete: a mulatságok vége, a befelé fordulás kezdete. Ezekben a napokban kicsit összekeveredik a természetfeletti és az evilági, úgy tartották, hogy különböző jelek árulkodnak arról, hogy milyen lesz a jövő év. András napjához is sokféle tudakozódás, álomlátás, jövendőbeli- és időjárásjóslás kapcsolódik. Az advent előtti utolsó közös mulatságok erre a napra estek. A fonókban ezen a napon még lehetett zenélni, később már a mesélés, éneklés hangzott fel estéről estére. E napot követően kezdődött a disznóvágás időszaka, ami újabb alkalmat adott a közösségi együttlétre.

Ünneplése a helyi közösségi Iskolában

A Szent András napi bál ezt a fordulást jeleníti meg: mulatsággal töltjük az estét, de a vége az elcsendesedésé az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtásával. Aki nincs ott, sohasem érzi meg azt, hogy mi emeli ki ezt a napot a többiből.

A helyi közösségiben az András naphoz legközelebbi szombaton ünnepeljük. A mulatságot az András napi köszöntő énekkel kezdjük. Táncházat tartunk, amely éjfélig tart. Éjfélkor tánc közben lekapcsolódik a villany, a tánc abbamarad. Az elsötétített terembe duda vagy tekerőszó kíséretében fehér ruhás lányok adventi énekszóval hozzák be az adventi koszorút, amelyen egy gyertya már ég. Végigsétálnak a termen, s a koszorút egy fehér terítővel letakart asztalra teszik. A teremben lévők az adventi koszorú köré gyűlnek, úgy énekelnek. Minden család meggyújt egy gyertyát a koszorún égő gyertyáról.

Az asztal mellett kosárban elhelyezzük a gyertyákat. A közösség körbeállja az adventi koszorút, s a családok a családfő vezetésével mennek ki, s gyújtják meg saját adventi gyertyájukat a nagy gyertyáról, aztán visszaállnak a helyükre, ezt a lángot viszik haza az otthoni koszorú első gyertyájához. Záró énekünk a Boldogasszony anyánk. A végén csak egy mondat hangzik el: Áldott adventet kívánunk mindnyájatoknak.

András napi bál

András napi bál végén gyertyagyújtás az adventi koszorúnál

András, András, ne aludjál

András, András, ne aludjál,

Neved napjára virradtál!

Ma Andrásnak neve napja,

Az Úr Jézus neki hagyta.

Vivát, vivát, kátsunk: vivát,

Hogy megértük András napját.

András sok víg napot éljen,

Számos esztendőket töltsen!

Kátsunk mi Andrásnak sok jót,

Hogy be ne zárja a sírbolt;

Hogy András sokáig éljen,

Hogy sok András-napot érjen!

Ím eljöttünk tihozzátok.

Van-e mézes pálinkátok?

Ha nincs mézes, mézeljetek

S minket is részeltessetek!

Adventi várakozás

Néphagyományunkban

A karácsonyi ünnepkör advent első napjától (november 30. Szent András napjához közel eső vasárnaptól) vízkeresztig (január 6.) tart. Valamikor Szent Márton nappal (november 11.) kezdődött ez az időszak, de mára a katolikus szokásrendben lerövidült.

A karácsony az évkör legfontosabb ünnepe, húsvét és pünkösd mellett. A két nagy ünnepet, karácsonyt és húsvétot negyven napos böjt előzi meg. A római katolikus egyház négy hétre csökkentette a negyven napot, de a görög katolikusok adventben is megtartják a negyven napot. (Így nekik Szent Márton az utolsó mulatság ideje.)

A böjt nagyon jól mutatja az embernek azt a hitét, hogy a test és a lélek szétválaszthatatlan: amit a testünkkel teszünk, az történik a lelkünkkel is. A hús szakrális értelemben a földhöz kötöttséget jelképezi, ezért fogyasztásának elhagyása segíti a lelket az Éghez közeledni.

A “bent”, a “sötétség”, a “nő” ideje kezdődik. A sötétség nem feltétlenül a rossz kifejeződése: amennyiben elfogadjuk, hogy a láthatatlan, a sejtelmes, a befogadó, az érzelmek dominanciája, a pihenés, az elengedés nem feltétlenül rossz – bár igaz, hogy sokakban félelmet kelt. A női dominancia idejét az időszak maga mutatja és hordozza a hosszú és egyre hosszabb sötét órákkal. (Ahogy a nyár az aktív, tevékeny, kifele forduló, világos, férfias dominanciáé.) Sokat kellett benn tartózkodni a házban. Ez alapvetően a női munkák ideje: fonás, szövés, hímzés, tollfosztás.

A legények, férfiak mozgalmasságukat a kapcsolati háló erősítésére fordították ez időtájt. A sokféle karácsonyi népszokást leginkább ők játszották. (például lucajárás, Luca napi tréfák, lucaszék készítése, kotyolás, betlehemes, regölés, aprószenteki vesszőzés, háromkirályjárás). A pincéket is gyakran meglátogatták. (január 22. Szent Vince napja) Együtt jártak fát behordani az erdőre. Este a fonóban mulattatták a lányokat. Ekkor volt idejük barkácsolni, szerszámaikat javítgatni. Ők így töltötték a pihenés hónapjait.

Ennek az időszaknak az áhítatáról leginkább kifejezően Pilinszky János vall Hitünk titkairól kezdetű írásában.

“Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy “meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így.

Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és “jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi “meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”

Az adventi koszorúról

Nem túl régi jelképe ezeknek a heteknek az adventi koszorú, de sűrű jelképiségével hamar teret hódított. Sajnos a fogyasztói társadalom is lecsapott erre a remek pénzszerzési lehetőségre, és dekorációvá silányította. A helyi közösségiben sok lehetőségünk van a puszta dísz mögött keresni, és megtalálni a lényeget: az eredeti jelképiség ismeretében és újra használatában, éltetésében.

A kör az egyik legősibb kép: mindig is a végtelen Istent szimbolizálta. A rátett örökzöld a nevében hordozza, hogy Isten örökkévalóságára emlékeztet. A gyertya mindig Krisztus önátadásának hordozója. Régebben méhviaszgyertyát, manapság viaszgyertyát használnak a jézusi egyszerűséget, tisztaságot idézve. A négy gyertya a négy hetet jelöli ki a koszorún, mely a körkeresztet, a másik legősibb jelképet rajzolja meg: Isten megtestesülését, megjelenését a világban. Minden héten (otthon vasárnap vagy előző este, a helyi közösségiben hétről hétre) új gyertyát gyújtunk meg. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. A három lila gyertya a bűnbánatra emlékeztet, a rózsaszín a közelgő ünnepre. Van egy olyan szimbolikájú adventi koszorú is, hogy a négy fehér vagy méhviasz gyertyára világoskék szalagot kötnek: Mária méhe körülöleli Jézust. Advent a várakozás – várandósság ideje. A gyertyák kijelölte keresztet kis

pálcikákkal betűzik és a közepébe piros csipkebogyót tűznek Jézus áldozatát idézve. Az egyéb tobozok, gömbök, szalagok, egyebek csupán dekorációs elemek, igazából fölösleges dolgok. A gyertyák egy-egy fogalmat jelképeznek: a hitet, reményt, örömöt, szeretetet.

A helyi közösségi Iskolában

Az adventi időszakban reggel fél nyolctól nyolcig a helyi közösségi Iskola aulájában énekelünk. Így az adventben hozzánk érkezőket énekszóval fogadjuk. Körberakott padokon, földre letett szivacsokon, párnákon ülnek a megérkező gyerekek és az ilyenkor gyakran velünk maradó felnőttek is. Az érkezők csendben rakják le a holmijukat, s foglalnak helyet. Az éneklést minden nap vezeti valamelyik erre alkalmas tanár. Az éneklés imával kezdődik (Ég szülte…), az adventi énekes füzetből vett énekekkel folytatódik és imával (Dicsértessék a Jézusnak szent neve) záródik le. Az adventi énekeskönyv folyamatosan egészül ki, évről évre kerülnek bele új énekek.

Adventi éneklés: kezdő ima Moldvából (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

Ég szülte Földet,

Föld szülte fáját,

Fája szülte ágát,

Ága szülte bimbaját,

Bimbaja szülte virágját,

Virágja szülte Szent Annát,

Szent Anna szülte Máriát,

Mária szülte Krisztus Urunkat,

A világ megváltóját.

Adventi éneklés: befejező ima Moldvából

Dicsértessék a Jézusnak szent neve, szent hétfő.

Köszöntelek téged, Istennek szent igéje,

Istennek szent eredménye,

Istennek szent rendelése,

Fényes világ, ki a fényes ez világot megfényesítetted, édes, áldott napom.

Adj szerencsés mai napot, boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot, és minden jóra menendőséget.

Őrözz meg mái nap, őrözz meg, őrözz meg, őrözz meg.

A mái napon nagy szerencsétlenségtől és nagy szomorúságtól.

Írj bé az Úr Jézus könyvibe,

Melybe beírtad az egész világ nevit kezdettől végezetig.

Ámen.

(Moldva)

Adventi énekes füzet

Az adventi énekesfüzet megtalálható a helyi közösségi honlapján: http://www.buzaszem.hu/files/adventienekek2013.pdf

Adventi vásár

A helyi közösségi adventi vásár közösségi esemény. Nemcsak azért rendezünk adventi vásárt, hogy a közösség értékrendjének megfelelő árukat szerezhessünk be egy helyen, hanem azért is, mert öröm együtt lenni hasonló értékrendű emberekkel, s látni az értékrend tárgyiasult megnyilvánulásait. Az adventi vásárt a szülői közösség szervezi. Kizárólag olyan árusok érkeznek, akik a helyi közösségi értékrendjébe beleillenek. Gyermekeink, tanáraink, vendégeink mesével, muzsikával, kézműves foglalkozással színesítik a vásárt, s teszik kulturális eseménnyé.

A vásár december elején van, vasárnap, de ügyelünk arra, hogy ne az András napot ünneplő est utáni napon kerüljön sor rá, hiszen a teremrendezés kétnapos munka.

Szent Miklós napja – december 6.

Néphagyományunkban

Szent Miklós a IV. században élt Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja pappá szentelte. Szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között. Égi jel hatására Myra városa megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait. Több legenda is kapcsolódik hozzá. Legismertebb a három szűz kiházasítása. Egy szegény embernek három lánya volt, akiket hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Miklós az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Ennek a történetnek emlékére jön a Mikulás minden szent Miklós napra virradó éjszaka, és teszi csizmába, cipőbe ajándékait. (Czárán 2005: Tél 283)

A helyi közösségi Iskolában

• Szent Miklós

Régebben Szent Miklós éjszaka, láthatatlanul hozta be az osztálytermekbe az ajándékzsákot. Reggel a gyerekek meglepetésként találták meg.

Néhány éve az iskola papja vagy/és szülők öltöznek be lehetőség szerint papi ruhába. Nem titkoljuk, hogy beöltöztünk, hiszen nem a megtévesztés a célunk, hanem, hogy megünnepeljük Szent Miklós napot, emlékezzünk a jólelkű adakozó püspökre, aki a közösségének szentelte vagyonát és életét, s hogy betöltse a mi lelkünket is az adományozás, a másnak átadottság lelkülete.

A szülők minden gyermeknek előkészítik a kis zsákokat, amelyekben mogyoró, gyümölcs, egy aranydió, kevés édesség, esetleg játék található. A tanítónők minden gyermekről írnak üzenetet, ezt mondja el a püspök ornátusú „Mikulás”.

Szent Miklóst a rajz órákon püspöki süvegben, palástban, pásztorbottal a kezében rajzolják, festik a gyerekek.

• Angyalkázás

De nemcsak „kívülről” érkezik ilyenkor ajándék a gyermekeknek, hanem „belülről” is. A gyerekek az adventi időszakban egymást is megajándékozzák, mégpedig „láthatatlan” szeretetajándékokkal. Kihúzzák egymás nevét egy kalapból, s akit húztak, annak pár napig (vagy egész karácsonyig) „angyalkái” lesznek. Segítenie kell neki, de titokban, hogy észre ne vegye…. Aztán pár nap múlva új nevet húznak, s néhány év alatt így mindenkivel jót tesznek az adventben, de persze abban reménykedünk, hogy majd azon kívül is.

Luca napja – december 13.

Néphagyományunkban

Szent Luca ókeresztény vértanú. Neve fényt jelent. A szemfájósok védőszentje.

Népünk hagyományában a szent mellett egy boszorkányszerű, rontó Luca is él.

Ez a kettősség jelenik meg e nap szokásaiban: a tisztaság, rend varázslása fehéralakoskodásban, és a rontás, a Gonosz elhárítására tett cselekedetek. A termékenységvarázsló szokások is az életet fényét hívják a sötét, félelmetes napokba. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez ennyi sok és ennyiféle hiedelem és szokás kapcsolódik, mint Luca napjához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, valamint a lucaszék készítésére, mag csíráztatására, azaz a lucabúza ültetésére.

E napon az elsődleges cél a tyúkokkal kapcsolatos termékenységvarázslás volt. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma is. Országszerte úgy tartották, ha ezen a napon fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét. A praktikák, mágikus eljárások és szövegek a tyúkok szaporaságára, tojáshozamának növekedésére irányultak. A tyúkok tojják a tojást, mely ősidők óta az élet szimbóluma. A születés, a termékenység a nőkhöz kapcsolódik – mindig is az ő dolguk volt a tyúkokkal való foglalkozás. Teljes képben jelenik meg tehát a mai ember számára is az analógiás gondolkodás: A nő nem varrhat, nehogy a tyúk fenekét bevarrja – azaz nem dolgozhat, befelé kell fordulnia, tisztulnia kell, hogy az új életet méltóképp hordozhassa. A háziasszonynak egész nap ülnie vagy feküdnie kellett, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek. Ezt segítette elő a fiúgyermekek házról-házra járó szokása a lucázás, kotyolás is. Szalmán ülve, vagy térdelve termékenységvarázsló énekeket, verseket mondtak, jutalmul egy-egy marék aszalt gyümölcsöt, diót, almát kaptak. Miután a fiúk elmentek, a gazdasszony a tyúkok alá tette a szalmát, hogy azok jobban tojjanak. Az év legsötétebb időszakában a férfi és a nő dolgok

egymás közti egyensúlyát kívánták. (Czárán 2005: Ősz 314; Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:174-181)

A helyi közösségi Iskolában

A lucázással a helyi közösségiben elkezdődik az adventi népszokások sora. Az adventi ünnepkörben a helyi közösségi Iskolában minden osztály más népszokásba kóstol bele. Mindenki a saját szintjének megfelelően készül a karácsonyra.

Az 1. és a 2. osztályosok kántálnak és egy karácsonyi köszöntő szöveget tanulnak. A 3. osztályos fiúk regölnek, a lányokkal kiegészülve pedig aprószentekelést tanulnak. A 4. osztályosok Szent Család járást tanulnak és a fiúk kotyolnak, az 5. osztályosok betlehemeznek, a 6. osztályosok háromkirályjárást tanulnak és a lányok lucáznak. A 7. és 8.osztályosok pedig betlehemeznek. Ilyenkor részben az iskolai osztályokba is bemennek, de leginkább a családokhoz viszik el az örömhírt. Minden évben három-négy család sorra kerül. Az utolsó helyen több család is összegyűlik, s így közösségformáló együttlét lesz a gyerekek látogatásából. Minden évben minden osztály vállal egy-egy „jótékonysági” megmozdulást, szolgálatot is: adományozó cégekhez, idősek otthonába, egyházközségekhez viszik el ajándékba az általuk megtanult népszokást.

Lucázás –lányok, fehéralakoskodás

A 6. osztályos lányok a kevés helyen fellelhető fehéralakoskodást játsszák el. Fehér ruhába öltöznek, fehér fátyollal letakarjuk őket. Így az arcuk nem látszik, s egészen légies teremtmények lesznek. Kezükben hosszú lúdtollak vannak. Bemennek az osztálytermekbe és a családi házakba, szótlanul, zene, énekszó nélkül. Attól függ, hogy hányan vannak, egy vagy több körbe állnak, s a karikázóhoz hasonló, de ki-be mozgó, így pulzáló kört adó tánclépésekkel mozognak körbe, miközben a lúdtollakkal keresztet vetve a négy égtáj és a ház sarkai felé, „kitisztítják”, „kimeszelik” a termet. Az osztályokban a kicsi gyerekek persze értik a lényeget: angyalok – suttogják ilyenkor.

Lucázás – fiúk, kotyolás

A 4. osztályos fiúk kotyolni mennek Luca napján az osztályokba és a családokhoz is. A kotyoló gyerekek beöltöznek bundákba, bekecsekbe, ünneplőbe. Az eredetit kicsit megváltoztatva nemcsak szöveget mondanak, hanem botos-táncos betétet is tettünk bele. A szöveg a hagyományos: énekes-szöveges gyermekmondóka, áldást hozó jókívánság. A

hagyományos szöveg: Luca, Luca kity koty… Az osztályok ilyenkor úgy készülnek, mint régen egy család: ajándékot adnak a kotyolóknak, almát, diót, édességet, kekszet.

Luca napi kotyolás éneke

Luca, luca, kity-koty, sok csibe, lúd keljen,

Aludttejes köcsög száradjon a kerten,

Vetés, virág megeredjen,

Luca, luca, kity-koty.

Luca, luca, kity-koty, vizük borrá váljon,

Hosszú kolbász, hurka lógjon a padláson,

Házuk népe bajt ne lásson,

Luca, luca, kity-koty.

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty

Galagonya kettő, három.

Száraz körtét várom!

Ha nem adtok hurkát,

Elviszem a Julcsát!

Ha nem adtok szalonnát,

Levágom a gerendát!

Luca, Luca, kitty-kotty,

Tojjanak a tiktyok!

Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,

Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,

Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!

Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,

Annyi csirkéjük legyen, mint a faszál,

Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!

Luca, Luca, kitty-kotty,

Tojjanak a tiktyok!

Lucabúza ültetése

Minden alsós osztályban lucabúzát ültetnek a gyerekek. Mindenki hazavisz egy-egy cserepet, és izgatottan várja, hogy mekkorára nő a búza karácsonyig

Kántálás

Néphagyományunkban

A karácsonyi ünnepkörben, karácsonyt megelőzően vagy karácsony vigíliáján játszott köszöntő szokás. A köszöntők karácsonyi énekeket énekelve, esetleg prózai résszel, jókívánsággal kiegészítve járnak házról házra. Engedélykérés után az ablak alatt vagy bent a házban énekelnek egy vagy több karácsonyi éneket, köztük olyanokat is, amelyek különben a dramatikus karácsonyi szokások (a betlehemezés vagy a szálláskeresés) énekes betétei. (A bukovinai székelyeknél karácsony éjjelén „tiszta énekből állt az egész falu”.) Ezután megköszönik az adományokat és elbúcsúznak.

Különböző korcsoportok jártak köszönteni: délben kezdték a gyermekek, majd vacsora után a fiatalok, este kilenc óra után a felnőttek, többnyire házasemberek. A fiúgyermekek több vidéken csörgős botokat vittek magukkal. A köszöntés alkalmával énekelt karácsonyi énekek közül a legrégibbek közé tartozik a „Csordapásztorok…” kezdetű, a „Betlehem, betlehem a te határidba…”, a „Mennyből jövök tihozzátok…” „Mennyből az angyal…”, „Pásztorok keljünk fel…”. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997: 185-190)

A helyi közösségi Iskolában

Az első és második osztályos gyerekek járják a családokat kántálva – az adventi énekeskönyvből származó énekekkel, különösen a legrégebbieket énekelve.

Zobor-vidéki kántálás

Hogy mulathassunk Krisztus Urunk születése napján,

több jóval, kevesebb búval,

adjon Isten gazdának bort, búzát bőven,

gazdasszonynak tyúkot, ludat bőven,

országunkba csendes békességet,

ha meghalunk, léleküdvösséget,

legényeknek, lányoknak egy-egy szép mátkát,

gyerekeknek egy-egy marok vesszőt.

Betlehemezés

Néphagyományunkban

A betlehemezés többszereplős, dramatikus játék, a karácsonyi ünnepkör legnépszerűbb misztériumjátéka. Több jelenet szerepel együtt, vidékenként különféle variációban: szálláskeresés, pásztorjáték, a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet. Szereplői a Szent Család, pásztorok, angyalok, háromkirályok, Heródes, huszár, betyár. Házról házra vitték az örömhírt. A misztériumjáték elengedhetetlen kelléke a jászol vagy betlehem. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:197-225)

A helyi közösségi Iskolában

• Gyermek betlehemezés

Az 5-6-7-8. osztályos gyermekek mennek betlehemezni. Az osztálytársak szüleihez mennek körbe, minden esztendőben 3-4 helyszínre. Az utolsó helyszínen összegyűlik több család is, s ez is közösségi együttlét. Természetesen mindenhol előre bejelentkezünk.

Emellett minden osztály elmegy egy-egy „jótékonysági” betlehemezésre is, az iskolát támogató cégekhez, magánszemélyekhez, öregek otthonába, egyházközséghez.

Ilyenkor a gyerekek néptánc és osztályközösségi órán tanulják be a betlehemezést egy-egy, az iskola által kiválasztott, hagyományos, néprajzi szempontból hiteles betlehemes játékból. A gyerekek beöltöznek a szerepnek megfelelően.

• Felnőtt betlehemezés

A szülők közül immár két betlehemes csapat járja a családokat. Szintén hagyományos betlehemes játékot tanulnak be, a szerepeknek megfelelően öltöznek fel. Ők nem tisztázzák előre, hogy hova mennek, tehát megjelenésük meglepetés a családok számára. (Ezzel mintegy figyelmeztetik a családokat az eljövetel váratlanságára…) Ostorcsattogtatással és énekkel kérnek bebocsátást a házba. Odabent a vendégség erejéig tartózkodnak, tehát a betlehemes játék után egy koccintás, s mennek is tovább.

Az egyházi gyakorlatba bevett volt egy-egy fontos alkalommal kilencedet tartani. Ezek sorába tartozik a népi ájtatosság karácsony előtt a szentcsaládjárás. A karácsony előtti kilenc napon kilenc közel lakó család vitte egymáshoz a Szent Család képét szálláskereső éneket énekelve. A képet a házi oltárra helyezve gyertyát gyújtottak, és együtt imádkoztak, énekeltek. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:182)

A helyi közösségi Iskolában

A negyedik osztályosok mennek el a családokhoz, kezükben a Szent Család képével. Énekelve (Szállást keres a Szent Család…) kérnek bebocsátást a házba és énekelnek, imádkoznak közösen a háziakkal. Törekszünk arra, hogy abban az évben, amikor a gyermekek mennek, a szülők is menjenek egymáshoz Szent Család járásra.

Szálláskereső ének

2. Az idő is későre jár,

A madár is fészkére száll.

Csak a Szent Szűz jár hiába

Betlehemnek városába.

3. Legalább ti jó emberek,

Fogadjátok e kisdedet!

Házatokba boldogság száll,

Ha betér az égi Király.

4. Ne sírj tovább Szűz Mária

Ne menjetek ma máshova!

Szállásunkat mi megosztjuk,

Kis Jézuskát befogadjuk.

5. Adjon Isten jó éjszakát.

Küldje hozzánk őrangyalát.

Terjessze ránk szent áldását.

Köszöntsük a Szűz Máriát!

6. Köszöntsük a Szűz Máriát,

Vele együtt az ő szent fiát!

Jézus, Mária szent neve,

Legyen nekünk örömünkre!

7. Íme, feltűnt a fényes nap,

Fölkel-e még nekünk holnap?

Míg számadásom nem egész,

Nem vagyok még az útra kész.

Bölcsőcskézés, vesszőcskézés

A bölcsőcskézés a lányok karácsonyi szokása, tulajdonképpen a szálláskeresés jelenetét idéző dramatikus játék. A lányok angyalnak öltözve fehér ruhában járják a házakat. Egy bölcsőt visznek magukkal, amelyikben Jézuska-szobor vagy játékbaba fekszik babaágyneműben, és amelynek a ringatása mellett adják elő a szokáshoz kapcsolódó dalokat.

A vesszőcske a fiúk áldáshozó játéka.

Decemberi kalendáriumi nap: Karácsony, Jézusvárás

Néphagyományunkban

A karácsony a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepe, a IV. század óta december 25-én ünneplik Jézus születését. Ez a nap a téli napforduló, az ókori hitvilágban a Nap újjászületése. A középkorral a karácsonnyal kezdődött az esztendő. Így a karácsonyi szokásokban megőrződtek a téli napfordulóhoz, az évkezdéshez és Jézus születéséhez kapcsolódó szokások, hagyományok is. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:225)

A helyi közösségi Iskolában

Karácsony az otthon, a család legnagyobb ünnepe. Ilyenkor iskolai szünet van, a gyermekek számára otthoni ünnep, az Iskolában történő adventi felkészülés segíti a mély átélést. A karácsony előtti időt az utolsó iskolai napon kalendáriumi napot tartunk és a Jézusvárással zárjuk le az esztendőt.

Reggel szentmisével kezdődik a nap az alsógödi templomban. Az iskolába visszasétálva az osztályok délelőtt énekelnek, kézműveskednek, játszanak, esetleg megajándékozzák egymást a gyerekek. Ebéd után hazatérnek. Délután a tanárok fehér asztal mellett gyűlnek össze.

A Jézusvárás nem a néphagyományba gyökerező ünnepünk. Formája természetesen a néphagyomány sok elemét hordozza: ünneplő ruha, gyertyagyújtás, adventi és karácsonyi énekek, alma gyertyával, zenével.

A fenyőgallyakból kirakott spirál minden ember útkeresését, a Lényeg megtalálásának ösvényét, Isten felé tett lépéseink kanyargós vonalát szimbolizálja. A középen égő gyertyával kifejezzük, hogy Isten mindig megmutatkozik a szívünk közepén. A mi dolgunk, hogy Ráemeljük tekintetünket a sötétben és Felé induljunk. Ez a jelképiség keresztény hagyományunkban mélyen gyökerezik: a labirintus rajza katedrálisok vagy kolostorok padlóján is látható. A gyertya, a fény iránymutató szerepe áthatja keresztény gyakorlatunk mindennapjait.

Erre a bensőséges ünnepre minden családot várunk. Ilyenkor az aula közepén áll a nagyméretű gyertya, amely köré kirakjuk a kettős spirált fenyőgallyakból: az egyik oldalról indulva a gyertyához bejutunk, a másik oldalon pedig kijutunk.

Teljes sötétségben kezdünk (csak az adventi koszorún ég a három gyertya) zenei felvezetéssel. Utána felolvassuk a Bibliából a megfelelő részt, aztán újra zene következik. Ezalatt az adventi koszorúról a közösség egy tiszteletreméltó tagja meggyújtja a középen álló nagy gyertyát. Amikor a spirálon kiért, elkezdődik az éneklés. Az adventi énekes füzetet énekeljük végig. A családok a családfő – a család papja – vezetésével mennek a gyertyához. A családfő gyújtja meg a lángot és leteszi a mécsest a kifelé vezető spirálon már előre elhelyezett csillagokra (ez azért szükséges, hogy kb. egyenlő távolságban legyenek a gyertyák…) Amikor minden család és a tanárok is végigmentek a spirálon, letették gyertyáikat, betölti a fény az aulát, s egy utolsó fohásszal befejeződik a Jézusvárás. Mindenki – szótlanul, s lámpagyújtás nélkül – hazatérhet.

Regölés és aprószentekezés

Néphagyományunkban

• Regölés

A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb népszokása. A velünk rokon népeknél is megtalálhatók a hasonló szövegek. A mi regölésünk a legények és a házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsoló, házról házra járó köszöntő szokása. Fő időpontja december 26. (Szent István napja), de újévig is jártak a legények.

• Aprószentek napja

A kis Jézusért vértanúhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, akiket Heródes Jézus születésekor meggyilkoltatott. Ilyenkor, december 28-án a legények vesszőzni jártak a lányokhoz jókívánságokat mondva. Termékenység-, egészségvarázsló szokás, és a bibliai kisdedek szenvedését is felidézi. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:237, 247; Magyar Néprajzi Lexikon 1977-1982)

A helyi közösségi Iskolában

A 3. osztályos fiúk beöltöznek bundákba, bekecsekbe, s botokkal, láncos botokkal a ritmust is verve járnak családról családra. A Szöveg a hagyományos: „Porka havak esedeznek… A lányok is bekapcsolódnak és az aprószentekezést együtt éneklik, mondják. A házigazdát megvesszőzik.

Regölés és aprószentekezés

Közösen éneklik fiúk-lányok

Porka havak esedeznek, de hó reme róma,

Nyulak, rókák játszadoznak, de hó reme róma,

Bényomoztunk a faluba, de hó reme róma,

Kis Domokos udvarába, de hó reme róma,

Ottan láttunk rakva házat, de hó reme róma,

Abban láttunk vetve ágyat, de hó reme róma,

Küjjel fekszik jámbor gazda, de hó reme róma,

Belül fekszik gyenge nője, de hó reme róma,

Közbül fekszik páris gyermek, de hó reme róma,

Költögeti apját, anyját, de hó reme róma,

-Kelj fel apám, kelj fel anyám, – de hó reme róma,

-Mer eljöttek a regösök! – de hó reme róma,

Régi törvény nagy rőt ökör, de hó reme róma,

Annak fele regösöké, de hó reme róma,

Szarva teli sült pereccel, de hó reme róma,

Annak fele regösöké, de hó reme róma,

Füle teli apró pénzzel, de hó reme róma,

Annak fele regösöké, de hó reme róma,

Hátán által hatvan kolbász, de hó reme róma,

Annak fele regösöké, de hó reme róma,

Köldökébe köböl komló, de hó reme róma,

Az maradjon az asszonynak, de hó reme róma,

Segge teli mogyoróval, de hó reme róma,

Az maradjon a gazdának, de hó reme róma.

Lányok éneke

Paradicsom szegeletje, aranyszőnyeg leterítve.

Azon felül rengő bölcső, Krisztus urunk vagyon benne.

Bal kezébe arany alma, jobb kezébe aranyvessző.

Fel-felhajtja megzúdítja, zúg az erdő, cseng a mező.

Nem láttam én szebb gyümölcsfát, mint Úr Jézus keresztfáját.

Egy csepp vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik.

Fiúk

Adjunk hálát a mi teremtő Urunknak,

Hogy a szent Jézus születék kegyes megváltónknak

Jézus születése után következett egy szomorú nagy nap,

Melyben apák, anyák szívből bánkódtanak,

Hogy kisded gyermeküket mind kardra hányták,

Száznegyvennégyezer szent életet magukból kiolták.

Mi is elindulánk ennek emlékére,

De nem bottal, doronggal,

Hanem szép hajlandos vesszőkkel.

Így szól a mi versünk ékes köszöntése,

Azt hirdeti, hogy ma van a szentek ünnepe.

Kicsi mustármagot hoztunk, el szabad-e hinteni?

Nemes házi leány és házi gazda álljon hát előnkbe,

hogy vesszőnk végét verjük a fenekére!

A házigazdás körbejárása vesszőzéssel

Aprószentek Dávid, Dávid kint a jégen korcsolyázik,

Eltörött a korcsolyája, van fa mivel megcsinálja,

Fúrja faragja mégis faragatlan hagyja

Éljen maga sokáig, százhúsz éves koráig.

Búcsúzás

Adjon Isten sokakat, sok karácsony napokat,

Búzát, bort eleget, szekerünknek kereket,

Poharunknak feneket,

hogy ihassunk eleget!

Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Januári kalendáriumi nap: Vízkereszt, háromkirályjárás – január 6.

Néphagyományunkban

Ez a nap a karácsonyi ünnepkör zárónapja. Ezután a nap után kezdődik a farsang időszaka. Vízkereszt napját Epifániának, megjelenésnek nevezzük:

Egyrészt ünnepeljük Jézus megkeresztelését a Jordán folyóban. A nap előestéjén a pap vizet szentel. Ezzel a szenteltvízzel keresztelik meg a keresztséget kérőket a következő esztendőben. A patakok vize e napon aranyossá válik, mert Jézus keresztelkedik meg benne népünk hite szerint. Ebben a vízben megfürödtek a betegek, vagy hazavittek belőle mosdani.

Másrészt a kánai menyegzőre emlékezünk, mikor Jézus a vizet borrá változtatta, és ezzel megkezdte nyilvános működését.

Harmadrészt arra is emlékezünk, amikor a három napkeleti bölcs meglátogatta a kis Jézust. A hagyomány szerint Gáspár, Menyhért, Boldizsár a nevük. Vízkereszt napjának estéje víg lakmározás ideje volt. az esti harangszó után háromkirályjárás tette elevenné a falut. Erre az alkalomra előre készültek a gyerekek. Megvarrták ruhájukat, fejükre fényes koronát készítettek. Kiugratható csillagot is barkácsoltak, s ezzel járták a falut. A házaknál eljátszották, elénekelték a bölcsek látogatásának történetét. A katolikusoknál e nap a házszentelés napja. A pap (régen a házigazda) szentelt krétával a szemöldökfára rajzolta a három király nevének kezdőbetűjét, ezzel kérve áldást egész esztendőre a ház népére.

Szép példája a népi vallásosság és a hivatalos egyházi álláspont együttélésére az ajtófélfa felirata. Nincsenek ellentmondásban, érzékelhetően kiegészítik egymást. A népi vallásosság G+M+B feliratot ír, és ,,Gáspár, Menyhért, Boldizsárt” olvas. A latin műveltség C+M+B feliratot ír, és ,,Christus Mansionem Benedicat!” azaz ,,Krisztus áldja meg e hajlékot!” olvas. Mindkettő az igazságot, az ünnep lényegi részét hordozza, jól megférnek egymás mellett. (Czárán 2005: Tél 62-63)

A helyi közösségi Iskolában

A karácsonyi ünnepkör zárásának reggelét szentmisével kezdjük. A pap vizet, krétát szentel. Az iskola bejárata és osztálytermei szemöldökfájára felírja az áldást. A mindenkori hatodik osztályosok készülnek a háromkirályjárásra a fent leírt módon. Ők nem a házakat járják végig, hanem az osztálytermeket.

A háromkirályjárás

Disznóvágás

Néphagyományunkban

A disznóölés különleges alkalom volt, egyfajta ünnep, hiszen az egész éves húsmennyiséget biztosította. A disznóvágás időszaka hagyományosan András naptól farsang végéig terjedt. A háztartás egész éves hús- és zsírtartalékát a több hónapon át hizlalt sertés levágásával biztosították.

Az elkészített hurkát nem tudták tartósítani, frissen fogyasztották. Rokonok egymás között „kóstolóval” biztosították, hogy egész télen legyen friss. A hurkatöltés asszonymunka volt. A hurkatöltő megjelenésével vált a férfiak munkájává. A húst, kolbászt, szalonnát sózással, füstöléssel tartósították. (Czárán 2005: Ősz 270)

A helyi közösségi Iskolában

A disznóvágás ideje régen András naptól a böjtig tartó időszak volt. Mi is ebben az időben, mostanában Vízkereszt után, vágunk disznót, s készítünk kolbászt, hurkát. Jó közösségi együttlét ez, öröm, ha velünk vannak a zenészeink is. Igyekszünk mindent hagyományosan csinálni: rámfát használunk, teknőkben keverjük a kolbászt, az ízesítés is hagyományos, s persze a jókedv is.

Disznóvágás

Februári kalendáriumi nap: Farsang

Néphagyományunkban

A vidám farsang ideje vízkereszt napjától húshagyó keddig tartó több hetes időszak. Farsang farkának szombatjától kezdődött a féktelen mulatozás, a csömörig való evés, ivás. Minden mérték elvesztésének ideje volt ez. A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe.

Ekkor tartották lakodalmakat. disznótorokat, jelmezes felvonulásokat tartottak.

Jellegzetes ételek: fánk, rétes. A sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték.

• Cibere vajda és Konc király

A böjt és a farsang jelképes párviadalát színre hozó dramatikus játék. Az Európa-szerte elterjedt szokásra Magyarországon már a 16. századból vannak feljegyzések, e században főleg Erdélyben maradt fenn, ahol a farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket. Európa nagy részén ismert hit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyókor harcol egymással. Vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen – kezdődik a farsang –, húshagyókedden Cibere vajda győz, vagyis a böjt veszi át a hatalmat a farsangi konctól. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:59; Magyar Néprajzi Lexikon 1977-1982; Molnár V. 1998:44)

A helyi közösségi Iskolában

A farsangi bálra gyermekeket és szülőket is várunk. Mindenkinek kötelező beöltöznie, a szülőknek is.

A farsang kezdete az osztályok jelmezbemutatója. Többnyire egy-egy téma köré öltöznek be az osztályok, valamilyen történetet is kitalálnak a jelmezekhez. Természetesen az osztályközösség-vezető is beöltözik. Volt már tánccal eljátszott tengeri csata a kalózokkal, Diótörő, „Mehemed és a tehenek” mese, és így tovább.

A jelmezbemutató után a Cibere-Konc vetélkedő következik. Itt a szülők közül kiválasztott Cibere vajda és Konc király – természetesen ők is megfelelően beöltözve – vetélkednek úgy, hogy közben a közönséget is bevonják a játékba. A vetélkedő egyes számai olyanok, amelyekbe minél több külső résztvevőt lehet bevonni, vagy minél látványosabb. A közönség persze szurkol Ciberének és Koncnak. Van egy döntőbíró, akinek az egyes győzelmeket el kell döntenie.

Amikor a Cibere-Konc vetélkedőnek vége, kezdődik a táncház. Persze a zenészek már hamarabb is itt vannak, s segítenek a vetélkedő lebonyolításában, hangaláfestésben, hangulatfokozásban.

A farsanghoz kapcsolódik a süteményverseny. Egy-egy típusú sütemény versenyét hirdetjük meg, pl. almás sütik vagy rétesek vagy fánkok vagy baklavák, stb… versenye. A sütemények az asztalokra kerülnek, de minden süteményből sorszámmal és nem névvel jelezve kerül egy tálkányi a zsűri elé is. A zsűri tagjait a szülők közül kérjük fel. A süteményverseny eredményhirdetése az est folyamán történik.

A rendezvényeken nem használunk műanyagpoharat, tehát a családok otthonról hoznak poharakat. Ezeket legalább megismerik, s kisebb lesz az együttlét utáni szeméthalom.

• Jótékonysági bál

A jótékonysági bál a szülői közösség által szervezett városi rendezvény, melynek fontos eleme az, hogy pénzt hozzon az iskolának. Ezt mindig a farsang idején tartjuk. A jótékonysági bálra meghívjuk 18. évüket betöltött volt diákjainkat, mint „elsőbálozókat”. Igyekszünk ebbe is belevinni az iskola értékrendjét: többnyire valamilyen mókás farsangi szokással, bolond lakodalommal, bolond temetéssel vagy a közönséget is megmozgató Konc-Cibere vetélkedővel mulatunk, s rövid táncházat is tartunk.

Farsangi bál 2014.

Cibere-Konc vetélkedő 2014.

Jótékonysági bál 2013.

6.2.15. Gyertyaszentelő Boldogasszony – február 2. Szent Balázs napja – február 3.

Néphagyományunkban

• Gyertyaszentelő Boldogasszony

Egyházi ünnep, Szűz Mária tisztulására emlékezünk. Mária ekkor mutatta be elsőszülött fiát, az újszülött Jézust a templomba. Karácsony után ez a negyvenedik nap. Katolikus templomokba gyertyaszentelést végeznek, régen égő gyertyákkal kerülték meg a templomot és a falu határát. A szentelt gyertya Krisztus jelképe. A szentelt gyertya fontos az életfordulókon születéstől a halálig. Minden ünnepen megjelenik.

• Balázsáldás

Szent Balázs püspök és vértanú volt. Legendája szerint egyszer egy özvegyasszony fia szálkát nyelt le, és fuldokolni kezdett. Balázs püspök mentette meg az életét. Később a püspök börtönbe került, és az asszony hálából ételt és egy szál gyertyát vitt neki.

Szent Balázshoz a torokbaj ellen imádkozunk. A katolikus templomokban balázsáldást osztanak e napon. (Czárán 2005: Tél 174-175; Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:41)

A helyi közösségi Iskolában

Ezen a napon a helyi közösségi aulájában tartunk szentmisét. Ezen a szentmisén gyertyát szentel a pap, a szülők behozott gyertyáit is. A szentmise végén balázsáldást oszt a pap.

Gyertyaszentelői szentmise, a végén balázsáldás 2013., 2015.

6.2.16. A kommunizmus áldozatainak emléknapja

A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról a 7 és 8. osztályban emlékezünk meg.

Tavasz

Nagyböjt, Hamvazószerda

Néphagyományunkban

A három aranyalmából kettőt, a karácsonyt és húsvétot az évben a két legnagyobb készület előzi meg. Az ünnepek nagyságrendjét azzal tapasztalja meg leginkább az ember, hogy mennyire, milyen módon készül rá. A legnagyobb, legfényesebb ünnepekre a leginkább befelé fordulva, és a leghosszabban készülünk fel. Erre minden időben, és minden kultúrában a negyven napos böjtöt tartották, tapasztalták a legalkalmasabb formának. Nagyböjt hamvazószerdától a húsvétig, a nagyszombat éjszakai feltámadásig tartó időszak.

A nagyböjt kezdete hamvazószerda. Ezen a szentmisén a hívek bűnbánatuk jeleképp hamvazkodnak. Az elmúlt évi, virágvasárnapi szentelt barka hamuját a pap megszenteli, és az „Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, és porrá leszünk!” szavak kíséretében a hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára.

A hamuszórás, a hamuhintés a bűnbánat ősi jelképe az Ószövetségben is, a 12. századtól általánossá vált egyházi szertartásként. A hamvazkodásnak a néphitben gyógyító erőt tulajdonítottak.

A böjt a csendesség, befelé fordulás időszaka. Ennek kifejezésére kerülték a mulatságokat. Csak az énekkel kísért lánykarikázókban lelték kedvüket a fiatalok. Nagyon egyszerű ételeket ettek, a húst kerülték. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:82)

A helyi közösségi Iskolában

Március, áprilisban igazából nincs külön kalendáriumi nap megnevezve. Éljük a gazdag nagyböjti, húsvéti szokásrendet, igyekezve mindent a napján tartani. Ezért ez az időszak nem alkalmas arra, hogy egy napba sűrítsük az időszak mondandóját: hamvazószerda, nagyböjti lelki nap, keresztút, nagypénteki tojásírás, locsolkodás, locsolóbál.

Farsangtól élesen elválasztjuk a böjtöt: húshagyó kedden leszedjük a gyerekekkel a farsangi színes szalagokat, maszkokat, dekorációkat a falról.

Hamvazószerdán iskolai szentmisét tartunk, hamvazkodással. Erre a misére várjuk a szülőket is.

A gyerekek a hitoktatójuk, tanítójuk segítségével kigondolnak egy nagyböjti fogadalmat. Az papírra írják. A kis papírokat egy szép kosárba tesszük. A hamvazószerdai szentmisén az oltárra helyezzük, és egész nagyböjt alatt ott tartjuk szem előtt.

A reggeli imákon és az énekórákon böjti énekeket énekelünk.

Egy tanító levele az osztály szülői közösségének nagyböjtre

A nagyböjt időszakában vagyunk. A természet is áldozatra adja magát, hogy majd új élet szülessen belőle: ilyenkor kerül a földbe a mag, s ő maga meghal, hogy belőle új élet csírázzon. Jézus is ekkor készült a halálra, hogy önmagát odaadva új életünk legyen.

A nagyböjt idején a lányok karikázókat tanulnak, a fiúk pedig verbunkot. Húsvét előtt a „karikázós” napon mutatják meg a tanultakat.

Gergelyjárás – március 12.

Néphagyományunkban

Nagy Szent Gergely a VI. -VII. század fordulóján élt bencés szerzetes, majd pápa. Ő gyűjtötte össze gregorián dallamok néven emlegetett latin nyelvű egyházi énekeket. Mivel az ő nevéhez fűződik az európai műveltség megalapozása, iskolák létrehozása, ezért az ő napján járnak a szegény diákok adományt kérni, illetve iskolába hívogatni a gyerekeket.

A helyi közösségi Iskolában

A mindenkor első osztály készül a gergelyjárásra a tanítójukkal. Három-négy kisebb csoportra osztva mennek a jövendő első osztályosokhoz iskolába hívogatni őket. Elviszik nekik a névre szólóan hímzett búzás zsákocskát. Ebben a zsákban az iskolánk alapításakor elvetett, és az azóta is évről évre megújuló termésből való búza van. Ezzel fejezzük ki, hogy a már felvett gyerekek az iskolánkhoz tartoznak. A nyár folyamán meg kell őrizniük ezt a búzás zsákocskát, és a tanévnyitó szentmisére kell elhozni. Ekkor az oltárra teszik felajánlásként, ajándékként az iskolába lépő elsősök.

Gergelyjárás március 12.

Beköszönő (mind)

Jó napot, uraim, meg ne ijedjenek,

Itt a kompánia, semmit se féljenek.

Vagy gyermeket vagy pénzt nekik készítsenek,

Hogy eképpen tőlük megmenekedjenek.

Pápa (előlép)

Pápai trónusból ím szólok hozzátok:

Ez az én seregem, melyet most itt láttok.

Seregemmel idejöttem nem egyébért,

Hanem annak száma szaporításáért.

Huszár (előlép)

Szaporítsátok hát kedves gyermeketekkel,

Adjátok közinkbe szép ajándékokkal,

Hogy az iskolába előre mehessen,

Sok szép ifjakkal Istent dicsérhessen,

Apjának, anyjának öröme lehessen

Mindenkor őbenne.

Diák (előlép)

Hallod-e, te gyermek, hallgass a szavamra,

Fogd fel a könyvedet, tedd a tarisznyádba.

Itt lesz csak jó helyed, tanulsz becsületet,

Majd meglásd, jó apád és jó anyád szeret.

Ének (mind)

Szent Gergely doktornak….

Gergelyjárás

2. Adjatok kolbászt,

Omne dignum reverendum laude,

Hadd fonjunk be pallást,