Ősz

Tanévnyitó szentmise

Néphagyományunkban

A tanévnyitó szentmise, latinul Venisancte nem nevezhető évszázados néphagyománynak, azonban az egyház szokásrendjében elterjedt ünnep. A néphagyományban mindig kiemelt, ünnepi formában, markánsan jelenik meg minden új időszak kezdete. Azt is nagyon jól tükrözi, hogy a néphagyományok szerves egységet képeznek az egyházi ünnepekkel, az évkörrel. Így érzékelhetően beleillik a rendbe.

Ezen az ünnepen a Szentlélek Úristen segítségét, áldását kérjük a tanévre, a tanárokra, diákokra, családokra.

A helyi közösségi Iskolában

Ha valaki ekkor látná először a templomban a helyi közösségi Iskolát, sok mindenből rögtön észrevenné, hogy a keresztény-magyar néphagyományinkat ápoljuk:

• Először is rögtön megjelenik külsőleg az ünneplő egyenruha kinézetében.

• A nyolcadik osztályosok zöld ágakból kaput tartanak a bevonuló elsősöknek, míg mindenki énekli a Jöjj el által, jöjj el kezdetű népdalt.

• Tanítójuk vezetésével a kapuzó játékkal az oltár elé vonulnak az első osztályosok, és ajándékot, felajánlást hoznak az Úr asztalára: az előző március 12-én, Gergely napkor a gergelyjáróktól kapott kis, névre szólóan hímzett búzászsákocskákat.

• A szentmise folyamán névre szólóan köszönti őket a pap. A néven nevezés igen nagy erővel bír a hagyományban ősidők óta, minden kultúrában.

• Az első osztályosok befogadási aktusának megélését mélyíti még a tárgyakban való kifejezés: az elballagott nyolcadik osztályosoktól megkapják az osztály nevét és az ezt jelképező nemezből készült jelképet.

• Áldást kapnak a diákok, tanárok, szülők – az egész közösség. A Föld kerekén az áldást minden időszak, munka, tevékenység kezdetén elkérték az Égiektől az emberek.

• A szentmise záró éneke a Boldogasszony anyánk kezdetű régi magyar himnuszunk.

• A közösségi ünnepet a szeretetlakoma zárja. A fehér asztalokra minden család hoz valami általa készített finomságot. A néphagyományban nagyon fontos, máig élő gesztus az együtt étkezés, mivel alapvető emberi szükségleteket tesz egymás mellé: a test táplálása ugyanolyan fontos, mint kapcsolataink éltetése. Anyaggá, tapinthatóvá, megélhetővé, láthatóvá teszi a lelki, láthatatlan, megfoghatatlan dolgokat.

Jöjj el, által, jöjj el

Új hold, fényes nap, megyek hídon által.

Vagyok bátor, jó vitéz, megyek hídon által.

Bújj, szívem, barázdán, gyorsan menjünk által …

Arannyal bimbózik, zölddel levelezik.

A tanévnyitó szentmise 2013., 2015.

Tanévnyitó szentmise tervezete 2011. Időpont Történés 7.30-ig Előkészületek: • Aula berendezése • A gyerekekhez és a vendégekhez rendelt székek megjelölése (a tanárok igen, a szülők NEM a gyerekek mellett-között foglalnak helyet) • Énekszolgálat dalainak kinyomtatása (vetítés nem lesz) • Nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyér kerül az oltár elé • Búzászsákok számára (lásd a Szentmisét) kosár készítése az oltár elé 7.30 – 8.00 Gyülekezés: • 1. osztály: gyerekek a teremben, szülők, vendégek az aulában • 2-8. osztály: gyerekek a hátsó udvaron, szülők, vendégek az aulában • egyéb vendégek: az aulában 8.00 – 8.10 Bekapuzás: • Miközben mindenki ül vagy áll az aulában, a gyerekek az udvarról énekelve, osztályonként bekapuznak, majd a helyükre mennek, s leülnek. Paripa áll előre, csökkenő sorrendben a többiek, elsősök kezdenek! 8.10 – 9.10 Szentmise, néhány szándék/javaslat hozzá: • Tudatos gyermekközpontúság • Az énekszolgálatot az iskolai tanárok és szülők adják, ennek rendjét hétfőn-kedden (azaz keddig) egyeztetjük. • Az egyetemes könyörgéseknél többek között két tanár, illetve minden osztályból egy-egy család saját szavaival könyörgést mond (felkészülnek) • A felajánlás előtt az elsős gyerekek sorban kiviszik az oltár elé a nyár elején, az iskolába híváskor kapott kis búzászsákjaikat. • Lelkipásztoraink valamikor áldást mondanak az új (elsős, magasabb évfolyamokra érkező) családokra (nem kell kimenniük, s nem is kell felállniuk)

• Lelkipásztoraink valamikor áldást mondanak a tanárokra (nem kell kimenniük) • Lelkipásztoraink, vezetőink valamikor imádkoznak a piarista-helyi közösségi közösségért 9.10 – 9.30 Szentmise utáni rész: • Mondások a közösségnek (szerzetes testvérek, helyi közösségi emberek) • A tanév megnyitása

Egyéb: – parkolni az iskola előtt, illetve a merőleges utcában jobb oldalon lehet, emellett az iskolaudvar földes részét is megnyitjuk a kocsik előtt

– utána szeretetvendégség, az ételeket a szentmise előtt az asztalokra tesszük, de a mise végéig senki sem nyúl hozzájuk.

Szeptemberi kalendáriumi nap: Búzás

Néphagyományunkban

A gabona, a búza alapvető élelem. A magyar életnek nevezi a búzát, szentnek tartja. Minden egyes búzaszemen Krisztus arcát véli látni. Az egész faluközösség apraja-nagyja részt vesz a búza vetésétől a betakarításig minden egyes mozzanatban. Egész évkörön átível a búzához kapcsolódó szokásrend. Az Oltáriszentség ünneplésében csúcsosodik ki a búza, a kenyér szentség jellege.

A talaj előkészítése is gondos munka eredménye. A vetés művelete is mutatja a szakralitást. Mezítláb vetnek, cipővel nem illetik a szent földet. A kötő, melyben a vetőmag van majdan karácsonykor az ünnepi asztal alá fog kerülni a szalmával. Mint minden műveletet, a vetést is keresztvetéssel, imádsággal, áldás kérésével kezdi a szervességben élő ember. A nyelve alá három szem helyi közösségiet helyez a Szentháromság jeleképp. A jó termést a Teremtő gondjaira bízza, de egész esztendőben imáiban kíséri a termés gazdagságát. Az aratás ideje sok és kemény munkát hoz. Minden szent rendben zajlik, Isten áldását kérve rá. Az első kaszavágásnyi búzából készül az aratókoszorú és a Jézuskéve. Ez utóbbit tették a karácsonyi asztal alá. Az aratókoszorút is a ház vagy a falu szentnek, szakrálisnak tartott helyére tették. A kévék kötése, cséplés, őrlés mind imádság mellett történt. A kenyér elkészítése az asszonyok dolga volt: táplálás a szeretet továbbadásának a mindennapi formája – tudatában annak, hogy Isten és az egész közösség munkája van benne a kenyérben. A kenyér megbecsülésének kifejezésének is sok formája tetten érhető: sütés előtt és felszeletelése előtt keresztet rajzoltak rá; a ház szakrális helyén, a tisztaszobában tartották, ott is az oltárt jelképező asztal fiókjában; ha véletlenül leesett, megcsókolták. Lucabúzát ültettek és hajtattak, tettek a karácsonyi asztalra.

Az aratás első kaszavágásnyi szalmáját szórták a karácsonyi asztal alá, ezt etették ezen a napon az állatokkal.

Annak tudatában végezték az összes búzával kapcsolatos tevékenységet, hogy végül a legszentebb cselekmény anyaga lesz belőle a szentmisében. Testünk tápláléka a búzakenyér, lelkünk tápláléka Krisztus teste, az Oltáriszentség kenyere. (Czárán 2005: Nyár 45-48., 225-227., 356.)

A kalendáriumi napok egy-egy időszaki téma köré csoportosított, tevékenységekre épülő nap havonta egyszer. A szeptemberi búzás kalendáriumi nap a búzához, az aratáshoz és a vetéshez, az októberi pedig a szőlőhöz, szürethez kötődik. Ennek a kettőnek szoros kapcsolatát adja az Oltáriszentség megjelenése a kenyér és a bor színe alatt. Ezért mindkét kalendáriumi nap szentmisével szokott kezdődni, ahol ez a kapcsolat jelen valóvá válik.

Az alsó tagozatosok különféle tevékenységek által foglalkoznak a búzával, kenyérrel: Népdalokban, versekben; búzát vetnek az udvar egy kijelölt részére; kalászból szemeket pergetnek ki; kézi malomban búzát őrölnek, ebből kenyeret dagasztanak és anyukák segítségével megsütik az udvari kemencében; egymás között elosztva, mást megkínálva fogyasztják el; a negyedikesek előadnak egy búzás mesét dramatizálva vagy bábozva; kézműveskedésben a kicsi búzamagokból vagy szalmából alkotnak a gyerekek. Általában ezek a tevékenységek nem férnek bele egy napba, így egész héten át a témával foglalkoznak

A felső tagozatosok témahét keretében dolgozzák fel az adott témát. Minden tanár a saját tantárgyának tananyagait, szemléltetéseit a téma kapcsán keresi meg.

Búzás kalendáriumi nap: Reggeli imák menete

3. és 4. osztály

(Körbe ülnek a gyerekek, a tanító is köztük ül. A kör közepén gyertya és a Szentírás.)

Gyertyagyújtás

Keresztvetés (aki szeretne)

Ima (Közösen mutogatják a mozdulatokat.)

Földből – magba

Magból – szárba

Szárból – virágba

Virágból – kalászba

Kalászból – kenyérbe

Kenyérből – testembe

Testemből – lelkembe

Lelkemből – lelkedbe. Amen.

Szentírási rész (A Tanító a Szentírásból olvassa föl.)

Az élet kenyere Jn 6, 26-35

Tanítás a csodálatos kenyérszaporítás után

„Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” Erre megkérdezték tőle: „Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van:’Égi kenyeret adott enni nekik.’ (Kiv 16,4)” Jézus ezt válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek,: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

Szabad ima (egy búzakalászt, a Szentírást, a keresztet vagy más szép tárgyat körbeadva)

Ének Búza, aranyszemű búza

Miatyánk (Egymás kezét megfogva mondják.)

(A „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” résznél mindenki mozdulatot: tesz: a szíve előtt keresztbe teszi a két karját, mint a kezdőima „testemből lelkembe” részénél.)

Mihály napi vásár és évadnyitó táncház, szeptember 29.

Néphagyományunkban

Szent Mihály napja a gazdasági év fordulója. Ez a nap volt az állatokat őrző pásztorok elszámoltatása napja, amikor elszámoltak az éves szaporulattal, hiánnyal. A földműves embereknek ez a betakarítás időszaka. A behajtáshoz és a szüret kezdetéhez is szorosan kapcsolódik ez nap. E napon gyakran vásárt is rendeztek. Szent Mihály segítségét kérik, aki

nemcsak halálunkkor teszi mérlegre a szívünket, cselekedeteinket, hanem minden esztendőben a betakarításkor mérlegelni kell, és az ő védelmét kérni, hogy elég legyen a tél túléléséhez a nyáron adatott termés.

Szent Mihálytól a kisfarsang, a mulatságok és lakodalmak ideje kezdődik, és tart az adventi (kisböjti) csendes időszakig. (Siegl 2010:5)

A helyi közösségi Iskolában

Mihály napi vásárt és évadnyitó táncházat rendezünk. Ha hétköznapra esik, mindenképp a napján tartjuk meg. Ez a tanév egyik kedvenc rendezvénye a gyerekek körében.

A vásár lényege, hogy a gyerekek árulnak gyerekeknek, tanáraiknak saját maguk készítette termékeket. Az iskola erre a napra saját használatú pénzt bocsát a vásárlók rendelkezésére. Az a gyerek kap 2000 tallért, aki hozott árut. Az udvarra kirakott asztalon kínálják portékájukat a gyerekek. A tanárok segítik a pénzváltást. Mindenki először eladja az áruit, utána ő is tud vásárolni. Dudaszóval jelezzük a vásár kezdetét. A kézműves portékák mellett süteményeket, innivalókat, palacsintát is árulnak a gyerekek. Volt már növényvásár, állatsimogató, bűvészkedés, ügyességi játék, szerencsejáték is mint portéka. Igazi vásári forgatag, színes sokadalom alakul ki. A gyerekek ügyessége, ötletessége, életrevalósága itt gyakorolható és igazán megmutatkozik.

A rendrakás után következik az évadnyitó táncház, ahová a családok is hivatalosak.

Az egész táncház a népzenei tanszak „koncertje”. A népzene sajátosságából adódóan ez nem színpaddal és nézőtérrel szerveződik. A parasztemberek is maguk és mások lelkének vidámítására, érzelmeik kifejezésére muzsikáltak, de nem egyszemélyes, vagy zenekari előadásként a hallgatóságnak, hanem legtöbbször a közösség táncának, dalolásának kísérésére. Ezt a fajta szolgálatot élik meg a zenetanárok az iskolába járó gyerekekkel, mikor is az egész táncház alatt együtt muzsikálnak a tánc alá.

Aradi vértanúk emléknapja, október 6.

Néphagyományunk

A népi emlékezet megőrzött egy (a kutatók által) Az aradi vértanúk balladája néven emlegetett költeményt. Az eredeti verset Lévay József (1825-1918) írta, költeményének címe: Az aradi nap. Lévay részt vett a szabadságharcban, nemzetőr volt. Verse a nép körében már ismert történetet dolgozta föl. (Bálint 1977:363-367)

Megemlékezés a helyi közösségi Iskolában

Az iskola aulájának központi helyén áll az oltár. Az ünnep e körül zajlik. Az oltár fekete posztóval bevont ez alkalomra. Mellette a magyar zászló. Az oltárasztalon félkörben tizenhárom mécses áll félkörben meggyújtatlanul.

Az oltár bal oldalán áll a kisdobos és a szereplő lányok hosszú fehér ruhában. Az oltár jobb oldalán áll tizenhárom felsős fiú fehér ingben, fekete posztómellényben. Az osztályok és a tanárok alkotják a szemben lévő félkört.

Az ünnepeinken megszokott módon az érzelmeket szólítjuk meg. Ehhez mindig népzenészeink játszanak tekerőn vagy furulyán. Minden alkalommal elénekeljük az Aradi balladát és a Boldogasszony, Anyánk régi himnuszunkat.

1. dobszóra gyülekezés 2. beállás félkörbe az osztályoknak 3. tekerő Aradi dallam 4. ének – Aradi ballada (Navratil Andrea, Áron bácsi, gyerekek) 5. Damjanich imája (Szilárd) 6. az Aradi 13 gyertyájának elfújása 7. gazdatiszt visszaemlékezése (Fecó) 8. Miatyánk 9. Boldogasszony Anyánk ének 10. dobszóra elvonulás

Aradi ballada

Elítélték sorban mind a tizenhármat,

szőttek-fontak a nyakukba ezer vádat,

elnevezték felségsértő pártütőknek,

mert a magyar szabadságért harcra keltek.

Uram Isten, az ítélet akasztófa,

mintha rablók, útonállók lettek volna,

mintha méltók nem volnának egy lövetre,

katonákhoz, férfiakhoz illő végre.

Aradi vár, aradi vár, halál völgye,

tizenhárom magyar vitéz temetője,

I: viruljanak sírjaikon vérvirágok,

felejthetetlen légyen az ő haláluk. :I

Leiningen gróf, Damjanich János, Kiss, Poeltenberg,

Láhner, Lázár Vilmos, Aulich, Knezic, Nagysándor, Schweidel, Török, Dessewffy, gróf Vécsey

– Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

(Több versszaka is van, általában ezeket énekeljük.)

Gyertyagyújtás: 1956. október 23.

Néphagyományunk

Ez az ünnepünk jól példázza a hagyomány folyamatos épülését, bővülését, élő mivoltát. Magyarországon az utóbbi évtizedekben emeltük be ünnepeink közé ezt az eseményt.

A helyi közösségi Iskolában

Nemes feladat a mondandót átültetni a néphagyomány eszközeivel a mába. Népzenével, népdalokkal, a Himnusz, a Szózat közös éneklésével tesszük ezt. Az ének mindig közös – a legjobb eszköz arra, hogy ne szemlélőnek, hanem résztvevőnek érezze magát minden jelenlévő. Nemzeti jelképeink is mindig jelen vannak az oltár körül ezeken a gyertyagyújtásokon. A művészetet is segítségül hívtuk a gyerekek bevonására. A rajzszakkörösök készítették az események rajzait, nemcsak fényképeket teszünk ki

Október 23. gyertyagyújtás menete 2011.

– Kezdés 7.50

Közös kezdés: alsósok és fölsősök

– Himnusz közös éneklése (I. Márti kezdi)

– Zsolt: Miért gyűltünk össze: A Ti nagyszüleitek gyerekkorában a szovjet hatalom elnyomásából elegük lett az embereknek, szabadságra vágytak. Ezért lett a lyukas zászló a forradalom jelképe: kivágták a nemzeti színű zászló közepéből a szovjet címert.

– Ollóval kivágja a zászló közepét, majd a paraván szélére felállítja, közben dudaszóval szabadságharcos éneket fúj Botond

– események ismertetése:

1. Zsolt mondja a rövid szöveget

2. egy gyerek égő mécsessel és a rajzával a kezében kimegy a zászlóhoz, a zászló tövébe leteszi a mécsest, és a paravánra tűzi az előre megjelölt helyre a rajzát.

3. közben az események felsorolása közben furulyán hangzik el egy-egy kis dallam

– közös ének dudaszóra: Elment az én rózsám

– Szózat közös éneklése

Himnusz

Szózat

Októberi kalendáriumi nap: (javasolt) szőlős

Néphagyományunkban

Alapvető lelki szükséglete a magyar embernek a szőlővel, borral foglalatosság. Az egész faluközösség apraja-nagyja részt vesz a munkában a kapálástól, a metszéstől a kötözésen át, a szüretig. A bor elkészítése ezután már a férfiak dolga. Egész évkörön átível a szőlőhöz kapcsolódó szokásrend (a teljesség igénye nélkül):

január 22. Szent Vince: pincéről pincére jártak ezen a tavaszhozó napon

március 10. Negyven vértanú napja: A szőlőművesek szőlőföldjük négy sarkában jelképes tőkemetszést végeznek.

március 19. Szent József: szőlőnyitás ideje

augusztus 7. Szent Donát: a szőlőskertek védőszentje, jégverés ellen imádkoztak hozzá

szeptember 29. Szent Mihály: a kisfarsang, a szüreti mulatságok kezdete,

november 11. Szent Márton: az újbor megkóstolása

(Czárán 2005: Nyár 184., Ősz 31., Tél 132-135., 299., 333.)

Az Oltáriszentség ünneplésében csúcsosodik ki a szőlő szentség jellege. Annak tudatában végezték az összes szőlővel kapcsolatos tevékenységet, hogy végül a legszentebb cselekmény anyaga lesz belőle a szentmisében. Testünk-lelkünk vidámítója Krisztus vére, az Oltáriszentségben “kenyér és bor színe alatt ez a titkos nagy áldozat. ” (Éneklő egyház 1991:251)

Ünneplése a helyi közösségi Iskolában

A kalendáriumi napok egy-egy időszaki téma köré csoportosított, tevékenységekre épülő nap havonta egyszer. A szeptemberi búzás kalendáriumi nap a búzához, az aratáshoz és a vetéshez, az októberi pedig a szőlőhöz, szürethez kötődik. Ennek a kettőnek szoros kapcsolatát adja az Oltáriszentség megjelenése a kenyér és a bor színe alatt. Ezért mindkét kalendáriumi nap szentmisével szokott kezdődni, ahol ez a kapcsolat jelenvalóvá válik.

Az alsó tagozatosok különféle tevékenységek által foglalkoznak a szőlővel:

– népdalokban, népi játékokban, versekben;

– a mindenki által összehordott szőlőből mustot készítenek egy apuka segítségével;

– egymás között elosztva, mást megkínálva fogyasztják el;

– a negyedikesek előadnak egy szőlős mesét dramatizálva vagy bábozva; vagy a tanítók szőlővel kapcsolatos meséket, mondákat olvasnak ezen a héten a gyerekeknek;

– kézműveskedésben

Általában ezek a tevékenységek nem férnek bele egy napba, így egész héten át a témával foglalkozunk.

A felső tagozatosok témahét keretében dolgozzák fel az adott témát. Minden tanár a saját tantárgyának tananyagait, szemléltetéseit a téma kapcsán keresi meg.

Tél

András nap – november 30.

Néphagyományunkban

Az év legsötétebb időszakának kezdete: a mulatságok vége, a befelé fordulás kezdete. Ezekben a napokban kicsit összekeveredik a természetfeletti és az evilági, úgy tartották, hogy különböző jelek árulkodnak arról, hogy milyen lesz a jövő év. András napjához is sokféle tudakozódás, álomlátás, jövendőbeli- és időjárásjóslás kapcsolódik. Az advent előtti utolsó közös mulatságok erre a napra estek. A fonókban ezen a napon még lehetett zenélni, később már a mesélés, éneklés hangzott fel estéről estére. E napot követően kezdődött a disznóvágás időszaka, ami újabb alkalmat adott a közösségi együttlétre.

Ünneplése a helyi közösségi Iskolában

A Szent András napi bál ezt a fordulást jeleníti meg: mulatsággal töltjük az estét, de a vége az elcsendesedésé az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtásával. Aki nincs ott, sohasem érzi meg azt, hogy mi emeli ki ezt a napot a többiből.

A helyi közösségiben az András naphoz legközelebbi szombaton ünnepeljük. A mulatságot az András napi köszöntő énekkel kezdjük. Táncházat tartunk, amely éjfélig tart. Éjfélkor tánc közben lekapcsolódik a villany, a tánc abbamarad. Az elsötétített terembe duda vagy tekerőszó kíséretében fehér ruhás lányok adventi énekszóval hozzák be az adventi koszorút, amelyen egy gyertya már ég. Végigsétálnak a termen, s a koszorút egy fehér terítővel letakart asztalra teszik. A teremben lévők az adventi koszorú köré gyűlnek, úgy énekelnek. Minden család meggyújt egy gyertyát a koszorún égő gyertyáról.

Az asztal mellett kosárban elhelyezzük a gyertyákat. A közösség körbeállja az adventi koszorút, s a családok a családfő vezetésével mennek ki, s gyújtják meg saját adventi gyertyájukat a nagy gyertyáról, aztán visszaállnak a helyükre, ezt a lángot viszik haza az otthoni koszorú első gyertyájához. Záró énekünk a Boldogasszony anyánk. A végén csak egy mondat hangzik el: Áldott adventet kívánunk mindnyájatoknak.

András napi bál

András napi bál végén gyertyagyújtás az adventi koszorúnál

András, András, ne aludjál

András, András, ne aludjál,

Neved napjára virradtál!

Ma Andrásnak neve napja,

Az Úr Jézus neki hagyta.

Vivát, vivát, kátsunk: vivát,

Hogy megértük András napját.

András sok víg napot éljen,

Számos esztendőket töltsen!

Kátsunk mi Andrásnak sok jót,

Hogy be ne zárja a sírbolt;

Hogy András sokáig éljen,

Hogy sok András-napot érjen!

Ím eljöttünk tihozzátok.

Van-e mézes pálinkátok?

Ha nincs mézes, mézeljetek

S minket is részeltessetek!

Adventi várakozás

Néphagyományunkban

A karácsonyi ünnepkör advent első napjától (november 30. Szent András napjához közel eső vasárnaptól) vízkeresztig (január 6.) tart. Valamikor Szent Márton nappal (november 11.) kezdődött ez az időszak, de mára a katolikus szokásrendben lerövidült.

A karácsony az évkör legfontosabb ünnepe, húsvét és pünkösd mellett. A két nagy ünnepet, karácsonyt és húsvétot negyven napos böjt előzi meg. A római katolikus egyház négy hétre csökkentette a negyven napot, de a görög katolikusok adventben is megtartják a negyven napot. (Így nekik Szent Márton az utolsó mulatság ideje.)

A böjt nagyon jól mutatja az embernek azt a hitét, hogy a test és a lélek szétválaszthatatlan: amit a testünkkel teszünk, az történik a lelkünkkel is. A hús szakrális értelemben a földhöz kötöttséget jelképezi, ezért fogyasztásának elhagyása segíti a lelket az Éghez közeledni.

A “bent”, a “sötétség”, a “nő” ideje kezdődik. A sötétség nem feltétlenül a rossz kifejeződése: amennyiben elfogadjuk, hogy a láthatatlan, a sejtelmes, a befogadó, az érzelmek dominanciája, a pihenés, az elengedés nem feltétlenül rossz – bár igaz, hogy sokakban félelmet kelt. A női dominancia idejét az időszak maga mutatja és hordozza a hosszú és egyre hosszabb sötét órákkal. (Ahogy a nyár az aktív, tevékeny, kifele forduló, világos, férfias dominanciáé.) Sokat kellett benn tartózkodni a házban. Ez alapvetően a női munkák ideje: fonás, szövés, hímzés, tollfosztás.

A legények, férfiak mozgalmasságukat a kapcsolati háló erősítésére fordították ez időtájt. A sokféle karácsonyi népszokást leginkább ők játszották. (például lucajárás, Luca napi tréfák, lucaszék készítése, kotyolás, betlehemes, regölés, aprószenteki vesszőzés, háromkirályjárás). A pincéket is gyakran meglátogatták. (január 22. Szent Vince napja) Együtt jártak fát behordani az erdőre. Este a fonóban mulattatták a lányokat. Ekkor volt idejük barkácsolni, szerszámaikat javítgatni. Ők így töltötték a pihenés hónapjait.

Ennek az időszaknak az áhítatáról leginkább kifejezően Pilinszky János vall Hitünk titkairól kezdetű írásában.

“Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy “meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így.

Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és “jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi “meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”

Az adventi koszorúról

Nem túl régi jelképe ezeknek a heteknek az adventi koszorú, de sűrű jelképiségével hamar teret hódított. Sajnos a fogyasztói társadalom is lecsapott erre a remek pénzszerzési lehetőségre, és dekorációvá silányította. A helyi közösségiben sok lehetőségünk van a puszta dísz mögött keresni, és megtalálni a lényeget: az eredeti jelképiség ismeretében és újra használatában, éltetésében.

A kör az egyik legősibb kép: mindig is a végtelen Istent szimbolizálta. A rátett örökzöld a nevében hordozza, hogy Isten örökkévalóságára emlékeztet. A gyertya mindig Krisztus önátadásának hordozója. Régebben méhviaszgyertyát, manapság viaszgyertyát használnak a jézusi egyszerűséget, tisztaságot idézve. A négy gyertya a négy hetet jelöli ki a koszorún, mely a körkeresztet, a másik legősibb jelképet rajzolja meg: Isten megtestesülését, megjelenését a világban. Minden héten (otthon vasárnap vagy előző este, a helyi közösségiben hétről hétre) új gyertyát gyújtunk meg. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. A három lila gyertya a bűnbánatra emlékeztet, a rózsaszín a közelgő ünnepre. Van egy olyan szimbolikájú adventi koszorú is, hogy a négy fehér vagy méhviasz gyertyára világoskék szalagot kötnek: Mária méhe körülöleli Jézust. Advent a várakozás – várandósság ideje. A gyertyák kijelölte keresztet kis

pálcikákkal betűzik és a közepébe piros csipkebogyót tűznek Jézus áldozatát idézve. Az egyéb tobozok, gömbök, szalagok, egyebek csupán dekorációs elemek, igazából fölösleges dolgok. A gyertyák egy-egy fogalmat jelképeznek: a hitet, reményt, örömöt, szeretetet.

A helyi közösségi Iskolában

Az adventi időszakban reggel fél nyolctól nyolcig a helyi közösségi Iskola aulájában énekelünk. Így az adventben hozzánk érkezőket énekszóval fogadjuk. Körberakott padokon, földre letett szivacsokon, párnákon ülnek a megérkező gyerekek és az ilyenkor gyakran velünk maradó felnőttek is. Az érkezők csendben rakják le a holmijukat, s foglalnak helyet. Az éneklést minden nap vezeti valamelyik erre alkalmas tanár. Az éneklés imával kezdődik (Ég szülte…), az adventi énekes füzetből vett énekekkel folytatódik és imával (Dicsértessék a Jézusnak szent neve) záródik le. Az adventi énekeskönyv folyamatosan egészül ki, évről évre kerülnek bele új énekek.

Adventi éneklés: kezdő ima Moldvából (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

Ég szülte Földet,

Föld szülte fáját,

Fája szülte ágát,

Ága szülte bimbaját,

Bimbaja szülte virágját,

Virágja szülte Szent Annát,

Szent Anna szülte Máriát,

Mária szülte Krisztus Urunkat,

A világ megváltóját.

Adventi éneklés: befejező ima Moldvából

Dicsértessék a Jézusnak szent neve, szent hétfő.

Köszöntelek téged, Istennek szent igéje,

Istennek szent eredménye,

Istennek szent rendelése,

Fényes világ, ki a fényes ez világot megfényesítetted, édes, áldott napom.

Adj szerencsés mai napot, boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot, és minden jóra menendőséget.

Őrözz meg mái nap, őrözz meg, őrözz meg, őrözz meg.

A mái napon nagy szerencsétlenségtől és nagy szomorúságtól.

Írj bé az Úr Jézus könyvibe,

Melybe beírtad az egész világ nevit kezdettől végezetig.

Ámen.

(Moldva)

Adventi énekes füzet

Az adventi énekesfüzet megtalálható a helyi közösségi honlapján: http://www.buzaszem.hu/files/adventienekek2013.pdf

Adventi vásár

A helyi közösségi adventi vásár közösségi esemény. Nemcsak azért rendezünk adventi vásárt, hogy a közösség értékrendjének megfelelő árukat szerezhessünk be egy helyen, hanem azért is, mert öröm együtt lenni hasonló értékrendű emberekkel, s látni az értékrend tárgyiasult megnyilvánulásait. Az adventi vásárt a szülői közösség szervezi. Kizárólag olyan árusok érkeznek, akik a helyi közösségi értékrendjébe beleillenek. Gyermekeink, tanáraink, vendégeink mesével, muzsikával, kézműves foglalkozással színesítik a vásárt, s teszik kulturális eseménnyé.

A vásár december elején van, vasárnap, de ügyelünk arra, hogy ne az András napot ünneplő est utáni napon kerüljön sor rá, hiszen a teremrendezés kétnapos munka.

Szent Miklós napja – december 6.

Néphagyományunkban

Szent Miklós a IV. században élt Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja pappá szentelte. Szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között. Égi jel hatására Myra városa megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait. Több legenda is kapcsolódik hozzá. Legismertebb a három szűz kiházasítása. Egy szegény embernek három lánya volt, akiket hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Miklós az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Ennek a történetnek emlékére jön a Mikulás minden szent Miklós napra virradó éjszaka, és teszi csizmába, cipőbe ajándékait. (Czárán 2005: Tél 283)

A helyi közösségi Iskolában

• Szent Miklós

Régebben Szent Miklós éjszaka, láthatatlanul hozta be az osztálytermekbe az ajándékzsákot. Reggel a gyerekek meglepetésként találták meg.

Néhány éve az iskola papja vagy/és szülők öltöznek be lehetőség szerint papi ruhába. Nem titkoljuk, hogy beöltöztünk, hiszen nem a megtévesztés a célunk, hanem, hogy megünnepeljük Szent Miklós napot, emlékezzünk a jólelkű adakozó püspökre, aki a közösségének szentelte vagyonát és életét, s hogy betöltse a mi lelkünket is az adományozás, a másnak átadottság lelkülete.

A szülők minden gyermeknek előkészítik a kis zsákokat, amelyekben mogyoró, gyümölcs, egy aranydió, kevés édesség, esetleg játék található. A tanítónők minden gyermekről írnak üzenetet, ezt mondja el a püspök ornátusú „Mikulás”.

Szent Miklóst a rajz órákon püspöki süvegben, palástban, pásztorbottal a kezében rajzolják, festik a gyerekek.

• Angyalkázás

De nemcsak „kívülről” érkezik ilyenkor ajándék a gyermekeknek, hanem „belülről” is. A gyerekek az adventi időszakban egymást is megajándékozzák, mégpedig „láthatatlan” szeretetajándékokkal. Kihúzzák egymás nevét egy kalapból, s akit húztak, annak pár napig (vagy egész karácsonyig) „angyalkái” lesznek. Segítenie kell neki, de titokban, hogy észre ne vegye…. Aztán pár nap múlva új nevet húznak, s néhány év alatt így mindenkivel jót tesznek az adventben, de persze abban reménykedünk, hogy majd azon kívül is.

Luca napja – december 13.

Néphagyományunkban

Szent Luca ókeresztény vértanú. Neve fényt jelent. A szemfájósok védőszentje.

Népünk hagyományában a szent mellett egy boszorkányszerű, rontó Luca is él.

Ez a kettősség jelenik meg e nap szokásaiban: a tisztaság, rend varázslása fehéralakoskodásban, és a rontás, a Gonosz elhárítására tett cselekedetek. A termékenységvarázsló szokások is az életet fényét hívják a sötét, félelmetes napokba. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez ennyi sok és ennyiféle hiedelem és szokás kapcsolódik, mint Luca napjához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, valamint a lucaszék készítésére, mag csíráztatására, azaz a lucabúza ültetésére.

E napon az elsődleges cél a tyúkokkal kapcsolatos termékenységvarázslás volt. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma is. Országszerte úgy tartották, ha ezen a napon fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét. A praktikák, mágikus eljárások és szövegek a tyúkok szaporaságára, tojáshozamának növekedésére irányultak. A tyúkok tojják a tojást, mely ősidők óta az élet szimbóluma. A születés, a termékenység a nőkhöz kapcsolódik – mindig is az ő dolguk volt a tyúkokkal való foglalkozás. Teljes képben jelenik meg tehát a mai ember számára is az analógiás gondolkodás: A nő nem varrhat, nehogy a tyúk fenekét bevarrja – azaz nem dolgozhat, befelé kell fordulnia, tisztulnia kell, hogy az új életet méltóképp hordozhassa. A háziasszonynak egész nap ülnie vagy feküdnie kellett, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek. Ezt segítette elő a fiúgyermekek házról-házra járó szokása a lucázás, kotyolás is. Szalmán ülve, vagy térdelve termékenységvarázsló énekeket, verseket mondtak, jutalmul egy-egy marék aszalt gyümölcsöt, diót, almát kaptak. Miután a fiúk elmentek, a gazdasszony a tyúkok alá tette a szalmát, hogy azok jobban tojjanak. Az év legsötétebb időszakában a férfi és a nő dolgok

egymás közti egyensúlyát kívánták. (Czárán 2005: Ősz 314; Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:174-181)

A helyi közösségi Iskolában

A lucázással a helyi közösségiben elkezdődik az adventi népszokások sora. Az adventi ünnepkörben a helyi közösségi Iskolában minden osztály más népszokásba kóstol bele. Mindenki a saját szintjének megfelelően készül a karácsonyra.

Az 1. és a 2. osztályosok kántálnak és egy karácsonyi köszöntő szöveget tanulnak. A 3. osztályos fiúk regölnek, a lányokkal kiegészülve pedig aprószentekelést tanulnak. A 4. osztályosok Szent Család járást tanulnak és a fiúk kotyolnak, az 5. osztályosok betlehemeznek, a 6. osztályosok háromkirályjárást tanulnak és a lányok lucáznak. A 7. és 8.osztályosok pedig betlehemeznek. Ilyenkor részben az iskolai osztályokba is bemennek, de leginkább a családokhoz viszik el az örömhírt. Minden évben három-négy család sorra kerül. Az utolsó helyen több család is összegyűlik, s így közösségformáló együttlét lesz a gyerekek látogatásából. Minden évben minden osztály vállal egy-egy „jótékonysági” megmozdulást, szolgálatot is: adományozó cégekhez, idősek otthonába, egyházközségekhez viszik el ajándékba az általuk megtanult népszokást.

Lucázás –lányok, fehéralakoskodás

A 6. osztályos lányok a kevés helyen fellelhető fehéralakoskodást játsszák el. Fehér ruhába öltöznek, fehér fátyollal letakarjuk őket. Így az arcuk nem látszik, s egészen légies teremtmények lesznek. Kezükben hosszú lúdtollak vannak. Bemennek az osztálytermekbe és a családi házakba, szótlanul, zene, énekszó nélkül. Attól függ, hogy hányan vannak, egy vagy több körbe állnak, s a karikázóhoz hasonló, de ki-be mozgó, így pulzáló kört adó tánclépésekkel mozognak körbe, miközben a lúdtollakkal keresztet vetve a négy égtáj és a ház sarkai felé, „kitisztítják”, „kimeszelik” a termet. Az osztályokban a kicsi gyerekek persze értik a lényeget: angyalok – suttogják ilyenkor.

Lucázás – fiúk, kotyolás

A 4. osztályos fiúk kotyolni mennek Luca napján az osztályokba és a családokhoz is. A kotyoló gyerekek beöltöznek bundákba, bekecsekbe, ünneplőbe. Az eredetit kicsit megváltoztatva nemcsak szöveget mondanak, hanem botos-táncos betétet is tettünk bele. A szöveg a hagyományos: énekes-szöveges gyermekmondóka, áldást hozó jókívánság. A

hagyományos szöveg: Luca, Luca kity koty… Az osztályok ilyenkor úgy készülnek, mint régen egy család: ajándékot adnak a kotyolóknak, almát, diót, édességet, kekszet.

Luca napi kotyolás éneke

Luca, luca, kity-koty, sok csibe, lúd keljen,

Aludttejes köcsög száradjon a kerten,

Vetés, virág megeredjen,

Luca, luca, kity-koty.

Luca, luca, kity-koty, vizük borrá váljon,

Hosszú kolbász, hurka lógjon a padláson,

Házuk népe bajt ne lásson,

Luca, luca, kity-koty.

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty

Galagonya kettő, három.

Száraz körtét várom!

Ha nem adtok hurkát,

Elviszem a Julcsát!

Ha nem adtok szalonnát,

Levágom a gerendát!

Luca, Luca, kitty-kotty,

Tojjanak a tiktyok!

Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,

Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,

Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!

Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,

Annyi csirkéjük legyen, mint a faszál,

Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!

Luca, Luca, kitty-kotty,

Tojjanak a tiktyok!

Lucabúza ültetése

Minden alsós osztályban lucabúzát ültetnek a gyerekek. Mindenki hazavisz egy-egy cserepet, és izgatottan várja, hogy mekkorára nő a búza karácsonyig

Kántálás

Néphagyományunkban

A karácsonyi ünnepkörben, karácsonyt megelőzően vagy karácsony vigíliáján játszott köszöntő szokás. A köszöntők karácsonyi énekeket énekelve, esetleg prózai résszel, jókívánsággal kiegészítve járnak házról házra. Engedélykérés után az ablak alatt vagy bent a házban énekelnek egy vagy több karácsonyi éneket, köztük olyanokat is, amelyek különben a dramatikus karácsonyi szokások (a betlehemezés vagy a szálláskeresés) énekes betétei. (A bukovinai székelyeknél karácsony éjjelén „tiszta énekből állt az egész falu”.) Ezután megköszönik az adományokat és elbúcsúznak.

Különböző korcsoportok jártak köszönteni: délben kezdték a gyermekek, majd vacsora után a fiatalok, este kilenc óra után a felnőttek, többnyire házasemberek. A fiúgyermekek több vidéken csörgős botokat vittek magukkal. A köszöntés alkalmával énekelt karácsonyi énekek közül a legrégibbek közé tartozik a „Csordapásztorok…” kezdetű, a „Betlehem, betlehem a te határidba…”, a „Mennyből jövök tihozzátok…” „Mennyből az angyal…”, „Pásztorok keljünk fel…”. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997: 185-190)

A helyi közösségi Iskolában

Az első és második osztályos gyerekek járják a családokat kántálva – az adventi énekeskönyvből származó énekekkel, különösen a legrégebbieket énekelve.

Zobor-vidéki kántálás

Hogy mulathassunk Krisztus Urunk születése napján,

több jóval, kevesebb búval,

adjon Isten gazdának bort, búzát bőven,

gazdasszonynak tyúkot, ludat bőven,

országunkba csendes békességet,

ha meghalunk, léleküdvösséget,

legényeknek, lányoknak egy-egy szép mátkát,

gyerekeknek egy-egy marok vesszőt.

Betlehemezés

Néphagyományunkban

A betlehemezés többszereplős, dramatikus játék, a karácsonyi ünnepkör legnépszerűbb misztériumjátéka. Több jelenet szerepel együtt, vidékenként különféle variációban: szálláskeresés, pásztorjáték, a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet. Szereplői a Szent Család, pásztorok, angyalok, háromkirályok, Heródes, huszár, betyár. Házról házra vitték az örömhírt. A misztériumjáték elengedhetetlen kelléke a jászol vagy betlehem. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:197-225)

A helyi közösségi Iskolában

• Gyermek betlehemezés

Az 5-6-7-8. osztályos gyermekek mennek betlehemezni. Az osztálytársak szüleihez mennek körbe, minden esztendőben 3-4 helyszínre. Az utolsó helyszínen összegyűlik több család is, s ez is közösségi együttlét. Természetesen mindenhol előre bejelentkezünk.

Emellett minden osztály elmegy egy-egy „jótékonysági” betlehemezésre is, az iskolát támogató cégekhez, magánszemélyekhez, öregek otthonába, egyházközséghez.

Ilyenkor a gyerekek néptánc és osztályközösségi órán tanulják be a betlehemezést egy-egy, az iskola által kiválasztott, hagyományos, néprajzi szempontból hiteles betlehemes játékból. A gyerekek beöltöznek a szerepnek megfelelően.

• Felnőtt betlehemezés

A szülők közül immár két betlehemes csapat járja a családokat. Szintén hagyományos betlehemes játékot tanulnak be, a szerepeknek megfelelően öltöznek fel. Ők nem tisztázzák előre, hogy hova mennek, tehát megjelenésük meglepetés a családok számára. (Ezzel mintegy figyelmeztetik a családokat az eljövetel váratlanságára…) Ostorcsattogtatással és énekkel kérnek bebocsátást a házba. Odabent a vendégség erejéig tartózkodnak, tehát a betlehemes játék után egy koccintás, s mennek is tovább.

Az egyházi gyakorlatba bevett volt egy-egy fontos alkalommal kilencedet tartani. Ezek sorába tartozik a népi ájtatosság karácsony előtt a szentcsaládjárás. A karácsony előtti kilenc napon kilenc közel lakó család vitte egymáshoz a Szent Család képét szálláskereső éneket énekelve. A képet a házi oltárra helyezve gyertyát gyújtottak, és együtt imádkoztak, énekeltek. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:182)

A helyi közösségi Iskolában

A negyedik osztályosok mennek el a családokhoz, kezükben a Szent Család képével. Énekelve (Szállást keres a Szent Család…) kérnek bebocsátást a házba és énekelnek, imádkoznak közösen a háziakkal. Törekszünk arra, hogy abban az évben, amikor a gyermekek mennek, a szülők is menjenek egymáshoz Szent Család járásra.

Szálláskereső ének

2. Az idő is későre jár,

A madár is fészkére száll.

Csak a Szent Szűz jár hiába

Betlehemnek városába.

3. Legalább ti jó emberek,

Fogadjátok e kisdedet!

Házatokba boldogság száll,

Ha betér az égi Király.

4. Ne sírj tovább Szűz Mária

Ne menjetek ma máshova!

Szállásunkat mi megosztjuk,

Kis Jézuskát befogadjuk.

5. Adjon Isten jó éjszakát.

Küldje hozzánk őrangyalát.

Terjessze ránk szent áldását.

Köszöntsük a Szűz Máriát!

6. Köszöntsük a Szűz Máriát,

Vele együtt az ő szent fiát!

Jézus, Mária szent neve,

Legyen nekünk örömünkre!

7. Íme, feltűnt a fényes nap,

Fölkel-e még nekünk holnap?

Míg számadásom nem egész,

Nem vagyok még az útra kész.

Bölcsőcskézés, vesszőcskézés

A bölcsőcskézés a lányok karácsonyi szokása, tulajdonképpen a szálláskeresés jelenetét idéző dramatikus játék. A lányok angyalnak öltözve fehér ruhában járják a házakat. Egy bölcsőt visznek magukkal, amelyikben Jézuska-szobor vagy játékbaba fekszik babaágyneműben, és amelynek a ringatása mellett adják elő a szokáshoz kapcsolódó dalokat.

A vesszőcske a fiúk áldáshozó játéka.

Decemberi kalendáriumi nap: Karácsony, Jézusvárás

Néphagyományunkban

A karácsony a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepe, a IV. század óta december 25-én ünneplik Jézus születését. Ez a nap a téli napforduló, az ókori hitvilágban a Nap újjászületése. A középkorral a karácsonnyal kezdődött az esztendő. Így a karácsonyi szokásokban megőrződtek a téli napfordulóhoz, az évkezdéshez és Jézus születéséhez kapcsolódó szokások, hagyományok is. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:225)

A helyi közösségi Iskolában

Karácsony az otthon, a család legnagyobb ünnepe. Ilyenkor iskolai szünet van, a gyermekek számára otthoni ünnep, az Iskolában történő adventi felkészülés segíti a mély átélést. A karácsony előtti időt az utolsó iskolai napon kalendáriumi napot tartunk és a Jézusvárással zárjuk le az esztendőt.

Reggel szentmisével kezdődik a nap az alsógödi templomban. Az iskolába visszasétálva az osztályok délelőtt énekelnek, kézműveskednek, játszanak, esetleg megajándékozzák egymást a gyerekek. Ebéd után hazatérnek. Délután a tanárok fehér asztal mellett gyűlnek össze.

A Jézusvárás nem a néphagyományba gyökerező ünnepünk. Formája természetesen a néphagyomány sok elemét hordozza: ünneplő ruha, gyertyagyújtás, adventi és karácsonyi énekek, alma gyertyával, zenével.

A fenyőgallyakból kirakott spirál minden ember útkeresését, a Lényeg megtalálásának ösvényét, Isten felé tett lépéseink kanyargós vonalát szimbolizálja. A középen égő gyertyával kifejezzük, hogy Isten mindig megmutatkozik a szívünk közepén. A mi dolgunk, hogy Ráemeljük tekintetünket a sötétben és Felé induljunk. Ez a jelképiség keresztény hagyományunkban mélyen gyökerezik: a labirintus rajza katedrálisok vagy kolostorok padlóján is látható. A gyertya, a fény iránymutató szerepe áthatja keresztény gyakorlatunk mindennapjait.

Erre a bensőséges ünnepre minden családot várunk. Ilyenkor az aula közepén áll a nagyméretű gyertya, amely köré kirakjuk a kettős spirált fenyőgallyakból: az egyik oldalról indulva a gyertyához bejutunk, a másik oldalon pedig kijutunk.

Teljes sötétségben kezdünk (csak az adventi koszorún ég a három gyertya) zenei felvezetéssel. Utána felolvassuk a Bibliából a megfelelő részt, aztán újra zene következik. Ezalatt az adventi koszorúról a közösség egy tiszteletreméltó tagja meggyújtja a középen álló nagy gyertyát. Amikor a spirálon kiért, elkezdődik az éneklés. Az adventi énekes füzetet énekeljük végig. A családok a családfő – a család papja – vezetésével mennek a gyertyához. A családfő gyújtja meg a lángot és leteszi a mécsest a kifelé vezető spirálon már előre elhelyezett csillagokra (ez azért szükséges, hogy kb. egyenlő távolságban legyenek a gyertyák…) Amikor minden család és a tanárok is végigmentek a spirálon, letették gyertyáikat, betölti a fény az aulát, s egy utolsó fohásszal befejeződik a Jézusvárás. Mindenki – szótlanul, s lámpagyújtás nélkül – hazatérhet.

Regölés és aprószentekezés

Néphagyományunkban

• Regölés

A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb népszokása. A velünk rokon népeknél is megtalálhatók a hasonló szövegek. A mi regölésünk a legények és a házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsoló, házról házra járó köszöntő szokása. Fő időpontja december 26. (Szent István napja), de újévig is jártak a legények.

• Aprószentek napja

A kis Jézusért vértanúhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, akiket Heródes Jézus születésekor meggyilkoltatott. Ilyenkor, december 28-án a legények vesszőzni jártak a lányokhoz jókívánságokat mondva. Termékenység-, egészségvarázsló szokás, és a bibliai kisdedek szenvedését is felidézi. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:237, 247; Magyar Néprajzi Lexikon 1977-1982)

A helyi közösségi Iskolában

A 3. osztályos fiúk beöltöznek bundákba, bekecsekbe, s botokkal, láncos botokkal a ritmust is verve járnak családról családra. A Szöveg a hagyományos: „Porka havak esedeznek… A lányok is bekapcsolódnak és az aprószentekezést együtt éneklik, mondják. A házigazdát megvesszőzik.

Regölés és aprószentekezés

Közösen éneklik fiúk-lányok

Porka havak esedeznek, de hó reme róma,

Nyulak, rókák játszadoznak, de hó reme róma,

Bényomoztunk a faluba, de hó reme róma,

Kis Domokos udvarába, de hó reme róma,

Ottan láttunk rakva házat, de hó reme róma,

Abban láttunk vetve ágyat, de hó reme róma,

Küjjel fekszik jámbor gazda, de hó reme róma,

Belül fekszik gyenge nője, de hó reme róma,

Közbül fekszik páris gyermek, de hó reme róma,

Költögeti apját, anyját, de hó reme róma,

-Kelj fel apám, kelj fel anyám, – de hó reme róma,

-Mer eljöttek a regösök! – de hó reme róma,

Régi törvény nagy rőt ökör, de hó reme róma,

Annak fele regösöké, de hó reme róma,

Szarva teli sült pereccel, de hó reme róma,

Annak fele regösöké, de hó reme róma,

Füle teli apró pénzzel, de hó reme róma,

Annak fele regösöké, de hó reme róma,

Hátán által hatvan kolbász, de hó reme róma,

Annak fele regösöké, de hó reme róma,

Köldökébe köböl komló, de hó reme róma,

Az maradjon az asszonynak, de hó reme róma,

Segge teli mogyoróval, de hó reme róma,

Az maradjon a gazdának, de hó reme róma.

Lányok éneke

Paradicsom szegeletje, aranyszőnyeg leterítve.

Azon felül rengő bölcső, Krisztus urunk vagyon benne.

Bal kezébe arany alma, jobb kezébe aranyvessző.

Fel-felhajtja megzúdítja, zúg az erdő, cseng a mező.

Nem láttam én szebb gyümölcsfát, mint Úr Jézus keresztfáját.

Egy csepp vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik.

Fiúk

Adjunk hálát a mi teremtő Urunknak,

Hogy a szent Jézus születék kegyes megváltónknak

Jézus születése után következett egy szomorú nagy nap,

Melyben apák, anyák szívből bánkódtanak,

Hogy kisded gyermeküket mind kardra hányták,

Száznegyvennégyezer szent életet magukból kiolták.

Mi is elindulánk ennek emlékére,

De nem bottal, doronggal,

Hanem szép hajlandos vesszőkkel.

Így szól a mi versünk ékes köszöntése,

Azt hirdeti, hogy ma van a szentek ünnepe.

Kicsi mustármagot hoztunk, el szabad-e hinteni?

Nemes házi leány és házi gazda álljon hát előnkbe,

hogy vesszőnk végét verjük a fenekére!

A házigazdás körbejárása vesszőzéssel

Aprószentek Dávid, Dávid kint a jégen korcsolyázik,

Eltörött a korcsolyája, van fa mivel megcsinálja,

Fúrja faragja mégis faragatlan hagyja

Éljen maga sokáig, százhúsz éves koráig.

Búcsúzás

Adjon Isten sokakat, sok karácsony napokat,

Búzát, bort eleget, szekerünknek kereket,

Poharunknak feneket,

hogy ihassunk eleget!

Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Januári kalendáriumi nap: Vízkereszt, háromkirályjárás – január 6.

Néphagyományunkban

Ez a nap a karácsonyi ünnepkör zárónapja. Ezután a nap után kezdődik a farsang időszaka. Vízkereszt napját Epifániának, megjelenésnek nevezzük:

Egyrészt ünnepeljük Jézus megkeresztelését a Jordán folyóban. A nap előestéjén a pap vizet szentel. Ezzel a szenteltvízzel keresztelik meg a keresztséget kérőket a következő esztendőben. A patakok vize e napon aranyossá válik, mert Jézus keresztelkedik meg benne népünk hite szerint. Ebben a vízben megfürödtek a betegek, vagy hazavittek belőle mosdani.

Másrészt a kánai menyegzőre emlékezünk, mikor Jézus a vizet borrá változtatta, és ezzel megkezdte nyilvános működését.

Harmadrészt arra is emlékezünk, amikor a három napkeleti bölcs meglátogatta a kis Jézust. A hagyomány szerint Gáspár, Menyhért, Boldizsár a nevük. Vízkereszt napjának estéje víg lakmározás ideje volt. az esti harangszó után háromkirályjárás tette elevenné a falut. Erre az alkalomra előre készültek a gyerekek. Megvarrták ruhájukat, fejükre fényes koronát készítettek. Kiugratható csillagot is barkácsoltak, s ezzel járták a falut. A házaknál eljátszották, elénekelték a bölcsek látogatásának történetét. A katolikusoknál e nap a házszentelés napja. A pap (régen a házigazda) szentelt krétával a szemöldökfára rajzolta a három király nevének kezdőbetűjét, ezzel kérve áldást egész esztendőre a ház népére.

Szép példája a népi vallásosság és a hivatalos egyházi álláspont együttélésére az ajtófélfa felirata. Nincsenek ellentmondásban, érzékelhetően kiegészítik egymást. A népi vallásosság G+M+B feliratot ír, és ,,Gáspár, Menyhért, Boldizsárt” olvas. A latin műveltség C+M+B feliratot ír, és ,,Christus Mansionem Benedicat!” azaz ,,Krisztus áldja meg e hajlékot!” olvas. Mindkettő az igazságot, az ünnep lényegi részét hordozza, jól megférnek egymás mellett. (Czárán 2005: Tél 62-63)

A helyi közösségi Iskolában

A karácsonyi ünnepkör zárásának reggelét szentmisével kezdjük. A pap vizet, krétát szentel. Az iskola bejárata és osztálytermei szemöldökfájára felírja az áldást. A mindenkori hatodik osztályosok készülnek a háromkirályjárásra a fent leírt módon. Ők nem a házakat járják végig, hanem az osztálytermeket.

A háromkirályjárás

Disznóvágás

Néphagyományunkban

A disznóölés különleges alkalom volt, egyfajta ünnep, hiszen az egész éves húsmennyiséget biztosította. A disznóvágás időszaka hagyományosan András naptól farsang végéig terjedt. A háztartás egész éves hús- és zsírtartalékát a több hónapon át hizlalt sertés levágásával biztosították.

Az elkészített hurkát nem tudták tartósítani, frissen fogyasztották. Rokonok egymás között „kóstolóval” biztosították, hogy egész télen legyen friss. A hurkatöltés asszonymunka volt. A hurkatöltő megjelenésével vált a férfiak munkájává. A húst, kolbászt, szalonnát sózással, füstöléssel tartósították. (Czárán 2005: Ősz 270)

A helyi közösségi Iskolában

A disznóvágás ideje régen András naptól a böjtig tartó időszak volt. Mi is ebben az időben, mostanában Vízkereszt után, vágunk disznót, s készítünk kolbászt, hurkát. Jó közösségi együttlét ez, öröm, ha velünk vannak a zenészeink is. Igyekszünk mindent hagyományosan csinálni: rámfát használunk, teknőkben keverjük a kolbászt, az ízesítés is hagyományos, s persze a jókedv is.

Disznóvágás

Februári kalendáriumi nap: Farsang

Néphagyományunkban

A vidám farsang ideje vízkereszt napjától húshagyó keddig tartó több hetes időszak. Farsang farkának szombatjától kezdődött a féktelen mulatozás, a csömörig való evés, ivás. Minden mérték elvesztésének ideje volt ez. A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe.

Ekkor tartották lakodalmakat. disznótorokat, jelmezes felvonulásokat tartottak.

Jellegzetes ételek: fánk, rétes. A sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték.

• Cibere vajda és Konc király

A böjt és a farsang jelképes párviadalát színre hozó dramatikus játék. Az Európa-szerte elterjedt szokásra Magyarországon már a 16. századból vannak feljegyzések, e században főleg Erdélyben maradt fenn, ahol a farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket. Európa nagy részén ismert hit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyókor harcol egymással. Vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen – kezdődik a farsang –, húshagyókedden Cibere vajda győz, vagyis a böjt veszi át a hatalmat a farsangi konctól. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:59; Magyar Néprajzi Lexikon 1977-1982; Molnár V. 1998:44)

A helyi közösségi Iskolában

A farsangi bálra gyermekeket és szülőket is várunk. Mindenkinek kötelező beöltöznie, a szülőknek is.

A farsang kezdete az osztályok jelmezbemutatója. Többnyire egy-egy téma köré öltöznek be az osztályok, valamilyen történetet is kitalálnak a jelmezekhez. Természetesen az osztályközösség-vezető is beöltözik. Volt már tánccal eljátszott tengeri csata a kalózokkal, Diótörő, „Mehemed és a tehenek” mese, és így tovább.

A jelmezbemutató után a Cibere-Konc vetélkedő következik. Itt a szülők közül kiválasztott Cibere vajda és Konc király – természetesen ők is megfelelően beöltözve – vetélkednek úgy, hogy közben a közönséget is bevonják a játékba. A vetélkedő egyes számai olyanok, amelyekbe minél több külső résztvevőt lehet bevonni, vagy minél látványosabb. A közönség persze szurkol Ciberének és Koncnak. Van egy döntőbíró, akinek az egyes győzelmeket el kell döntenie.

Amikor a Cibere-Konc vetélkedőnek vége, kezdődik a táncház. Persze a zenészek már hamarabb is itt vannak, s segítenek a vetélkedő lebonyolításában, hangaláfestésben, hangulatfokozásban.

A farsanghoz kapcsolódik a süteményverseny. Egy-egy típusú sütemény versenyét hirdetjük meg, pl. almás sütik vagy rétesek vagy fánkok vagy baklavák, stb… versenye. A sütemények az asztalokra kerülnek, de minden süteményből sorszámmal és nem névvel jelezve kerül egy tálkányi a zsűri elé is. A zsűri tagjait a szülők közül kérjük fel. A süteményverseny eredményhirdetése az est folyamán történik.

A rendezvényeken nem használunk műanyagpoharat, tehát a családok otthonról hoznak poharakat. Ezeket legalább megismerik, s kisebb lesz az együttlét utáni szeméthalom.

• Jótékonysági bál

A jótékonysági bál a szülői közösség által szervezett városi rendezvény, melynek fontos eleme az, hogy pénzt hozzon az iskolának. Ezt mindig a farsang idején tartjuk. A jótékonysági bálra meghívjuk 18. évüket betöltött volt diákjainkat, mint „elsőbálozókat”. Igyekszünk ebbe is belevinni az iskola értékrendjét: többnyire valamilyen mókás farsangi szokással, bolond lakodalommal, bolond temetéssel vagy a közönséget is megmozgató Konc-Cibere vetélkedővel mulatunk, s rövid táncházat is tartunk.

Farsangi bál 2014.

Cibere-Konc vetélkedő 2014.

Jótékonysági bál 2013.

6.2.15. Gyertyaszentelő Boldogasszony – február 2. Szent Balázs napja – február 3.

Néphagyományunkban

• Gyertyaszentelő Boldogasszony

Egyházi ünnep, Szűz Mária tisztulására emlékezünk. Mária ekkor mutatta be elsőszülött fiát, az újszülött Jézust a templomba. Karácsony után ez a negyvenedik nap. Katolikus templomokba gyertyaszentelést végeznek, régen égő gyertyákkal kerülték meg a templomot és a falu határát. A szentelt gyertya Krisztus jelképe. A szentelt gyertya fontos az életfordulókon születéstől a halálig. Minden ünnepen megjelenik.

• Balázsáldás

Szent Balázs püspök és vértanú volt. Legendája szerint egyszer egy özvegyasszony fia szálkát nyelt le, és fuldokolni kezdett. Balázs püspök mentette meg az életét. Később a püspök börtönbe került, és az asszony hálából ételt és egy szál gyertyát vitt neki.

Szent Balázshoz a torokbaj ellen imádkozunk. A katolikus templomokban balázsáldást osztanak e napon. (Czárán 2005: Tél 174-175; Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:41)

A helyi közösségi Iskolában

Ezen a napon a helyi közösségi aulájában tartunk szentmisét. Ezen a szentmisén gyertyát szentel a pap, a szülők behozott gyertyáit is. A szentmise végén balázsáldást oszt a pap.

Gyertyaszentelői szentmise, a végén balázsáldás 2013., 2015.

6.2.16. A kommunizmus áldozatainak emléknapja

A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról a 7 és 8. osztályban emlékezünk meg.

Tavasz

Nagyböjt, Hamvazószerda

Néphagyományunkban

A három aranyalmából kettőt, a karácsonyt és húsvétot az évben a két legnagyobb készület előzi meg. Az ünnepek nagyságrendjét azzal tapasztalja meg leginkább az ember, hogy mennyire, milyen módon készül rá. A legnagyobb, legfényesebb ünnepekre a leginkább befelé fordulva, és a leghosszabban készülünk fel. Erre minden időben, és minden kultúrában a negyven napos böjtöt tartották, tapasztalták a legalkalmasabb formának. Nagyböjt hamvazószerdától a húsvétig, a nagyszombat éjszakai feltámadásig tartó időszak.

A nagyböjt kezdete hamvazószerda. Ezen a szentmisén a hívek bűnbánatuk jeleképp hamvazkodnak. Az elmúlt évi, virágvasárnapi szentelt barka hamuját a pap megszenteli, és az „Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, és porrá leszünk!” szavak kíséretében a hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára.

A hamuszórás, a hamuhintés a bűnbánat ősi jelképe az Ószövetségben is, a 12. századtól általánossá vált egyházi szertartásként. A hamvazkodásnak a néphitben gyógyító erőt tulajdonítottak.

A böjt a csendesség, befelé fordulás időszaka. Ennek kifejezésére kerülték a mulatságokat. Csak az énekkel kísért lánykarikázókban lelték kedvüket a fiatalok. Nagyon egyszerű ételeket ettek, a húst kerülték. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:82)

A helyi közösségi Iskolában

Március, áprilisban igazából nincs külön kalendáriumi nap megnevezve. Éljük a gazdag nagyböjti, húsvéti szokásrendet, igyekezve mindent a napján tartani. Ezért ez az időszak nem alkalmas arra, hogy egy napba sűrítsük az időszak mondandóját: hamvazószerda, nagyböjti lelki nap, keresztút, nagypénteki tojásírás, locsolkodás, locsolóbál.

Farsangtól élesen elválasztjuk a böjtöt: húshagyó kedden leszedjük a gyerekekkel a farsangi színes szalagokat, maszkokat, dekorációkat a falról.

Hamvazószerdán iskolai szentmisét tartunk, hamvazkodással. Erre a misére várjuk a szülőket is.

A gyerekek a hitoktatójuk, tanítójuk segítségével kigondolnak egy nagyböjti fogadalmat. Az papírra írják. A kis papírokat egy szép kosárba tesszük. A hamvazószerdai szentmisén az oltárra helyezzük, és egész nagyböjt alatt ott tartjuk szem előtt.

A reggeli imákon és az énekórákon böjti énekeket énekelünk.

Egy tanító levele az osztály szülői közösségének nagyböjtre

A nagyböjt időszakában vagyunk. A természet is áldozatra adja magát, hogy majd új élet szülessen belőle: ilyenkor kerül a földbe a mag, s ő maga meghal, hogy belőle új élet csírázzon. Jézus is ekkor készült a halálra, hogy önmagát odaadva új életünk legyen.

A nagyböjt idején a lányok karikázókat tanulnak, a fiúk pedig verbunkot. Húsvét előtt a „karikázós” napon mutatják meg a tanultakat.

Gergelyjárás – március 12.

Néphagyományunkban

Nagy Szent Gergely a VI. -VII. század fordulóján élt bencés szerzetes, majd pápa. Ő gyűjtötte össze gregorián dallamok néven emlegetett latin nyelvű egyházi énekeket. Mivel az ő nevéhez fűződik az európai műveltség megalapozása, iskolák létrehozása, ezért az ő napján járnak a szegény diákok adományt kérni, illetve iskolába hívogatni a gyerekeket.

A helyi közösségi Iskolában

A mindenkor első osztály készül a gergelyjárásra a tanítójukkal. Három-négy kisebb csoportra osztva mennek a jövendő első osztályosokhoz iskolába hívogatni őket. Elviszik nekik a névre szólóan hímzett búzás zsákocskát. Ebben a zsákban az iskolánk alapításakor elvetett, és az azóta is évről évre megújuló termésből való búza van. Ezzel fejezzük ki, hogy a már felvett gyerekek az iskolánkhoz tartoznak. A nyár folyamán meg kell őrizniük ezt a búzás zsákocskát, és a tanévnyitó szentmisére kell elhozni. Ekkor az oltárra teszik felajánlásként, ajándékként az iskolába lépő elsősök.

Gergelyjárás március 12.

Beköszönő (mind)

Jó napot, uraim, meg ne ijedjenek,

Itt a kompánia, semmit se féljenek.

Vagy gyermeket vagy pénzt nekik készítsenek,

Hogy eképpen tőlük megmenekedjenek.

Pápa (előlép)

Pápai trónusból ím szólok hozzátok:

Ez az én seregem, melyet most itt láttok.

Seregemmel idejöttem nem egyébért,

Hanem annak száma szaporításáért.

Huszár (előlép)

Szaporítsátok hát kedves gyermeketekkel,

Adjátok közinkbe szép ajándékokkal,

Hogy az iskolába előre mehessen,

Sok szép ifjakkal Istent dicsérhessen,

Apjának, anyjának öröme lehessen

Mindenkor őbenne.

Diák (előlép)

Hallod-e, te gyermek, hallgass a szavamra,

Fogd fel a könyvedet, tedd a tarisznyádba.

Itt lesz csak jó helyed, tanulsz becsületet,

Majd meglásd, jó apád és jó anyád szeret.

Ének (mind)

Szent Gergely doktornak….

Gergelyjárás

2. Adjatok kolbászt,

Omne dignum reverendum laude,

Hadd fonjunk be pallást,

Totus capus demiserum forume domine.

3. Adjatok kakast,

Omne dignum reverendum laude,

Hadd kaparjon két garast,

Totus capus demiserum forume domine.

4. Adjatok lúdat,

Omne dignum reverendum laude,

Hadd mutasson diákoknak iskolába utat,

Totus capus demiserum forume domine.

5. Adjatok gyerecskét,

Omne dignum reverendum laude,

Hadd tanuljon könyvecskét,

Totus capus demiserum forume domine.

6. Adjatok leánykát,

Omne dignum reverendum laude,

Hadd söpörje iskolát,

Totus capus demiserum forume domine.

7. Adjatok menyecskét,

Omne dignum reverendum laude,

Hadd főzzön jó leveskét,

Totus capus demiserum forume domine.

Zsákocskák átadása

(tanár vagy szülő kilép)

Kedves gyerekek, fogadjátok szeretettel a búzás zsákocskákat! Őrizzétek meg a nyár folyamán, és hozzátok el a tanévnyitó szentmisére!

(zsákocskák kiosztása név szerint)

Vendéglátás

Búcsúzáskor

(a fenti dallamra mind énekli)

Köszönjük ezerszer

Százszor meg ezerszer

Ajándéktok.

Áldja meg az Isten,

Szívünkből kívánjuk,

szép házatok.

Huszár

Egrecír!

(masírozva elvonulnak)

Gyertyagyújtás: Március 15.

Néphagyományunkban

Magyar népünk szíve örökre megjegyezte ezt a napot. Népdalkincsünk igen gazdag tárházát adja a ’48-as énekeknek. Néptáncaink sok vidéken megőrizték a verbunkos táncokat.

Ünneplése a helyi közösségi Iskolában

Ebből a gazdag anyagból merítünk minden évben: közös énekléssel, duda-, furulyaszóval, olykor tárogatóval, tekerővel. A ’48-as zászló körül folyik az ünnep. A fiúk verbunkot táncolnak. A lányok a mellükre tűzik a kokárdát, vagy a huszárcsákóra a bokrétát.

Tojásírás nagyböjt végén, nagypénteken

Néphagyományunkban

Nagypénteken már a föltámadás ünnepére készülünk.

Ez a tojásfestés napja. A tojás az újjászülető élet jelképe, hiszen a kiscsirke is ebből kel ki. A húsvéti tojás pirosa az élet, az öröm és Krisztus kiontott vérének, áldozatának színe. Hagyományos díszítése is jelentést, üzenetet hordoz.

A húsvéti tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Házi festékanyagokkal festve, többféle technikával készítették a húsvéti tojásokat. Egyik módja a tojásírás. A tojás héjára írókával viszik fel olvasztott, folyékony viasszal a kívánt mintát. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. Letörlik a megszínezett tojásról a viaszt, így rajzolódik ki a minta. (Tátrai – Karácsony-Molnár 1997:105; Czárán 2005: Tavasz 40)

A helyi közösségi Iskolában

Gyimesből érkeznek hozzánk nénik, akik még a hagyományos tojásírás technikát ismerik és művelik. Nem is technika ez, hanem az elmélyült ima egy fajtája. A mintákban a múltbéli jelképek keverednek a keresztény jelképekkel, ily módon évezredek üzenetét hordozzák. A tojásírás közben megfelelő sorrendben mormolt imák hozzásegítenek bennünket a húsvét misztériumának átéléséhez.

• Tojásírás

A nagyböjt végén érkeznek hozzánk három napra a gyimesi asszonyok. Ekkor három délelőtt a lányok beosztás szerint mennek tojást írni. közben a fiúk locsolóverset tanulnak, hagyományos kinti játékokat játszanak (például csülközés, ostorpattogtatás, ostoros futás). A lányok többnyire szünetben és délután is maradnak, mert nagyon szeretik ezt a tevékenységet. Tanítás után az anyukák is jönnek tojást írni.

Gondoskodunk kellő számú tojásról az osztályoknak, kell íróka (ezt többnyire a gyimesi nénik hozzák, tőlük vásároljuk) konzervdobozok, villanyrezsó vagy láng, kizárólag piros tojásfesték, befőttes üvegek.

Ha a tojásokat legalább egy óráig főzzük, akkor sokkal tartósabbak lesznek. A tojásokat alaposan megtisztítjuk és szárítjuk. Csak piros festékkel festünk, hiszen a piros szín Jézus vérét jelképezi.

A helyi közösségiben gyimesi mintákat használunk, a minták javarészt szabályos formákra épülnek, így a tojást 8, vagy 16 egyenlő részre osztva könnyen tudunk dolgozni.

A méhviaszt a konzervdobozban füstölésig hevítjük, így lesz megfelelően forró a munkához. Az írókát is beletesszük az olvadt méhviaszba, hogy a feje átmelegedjen és magába szívja a viaszt.

A megírt tojásokat negyedórára festékbe mártjuk, majd szárítjuk. Ezután vagy egy nagyon forró kendővel töröljük le róluk a viaszt, vagy pár percre sütőbe tesszük a tojásokat és utána törüljük át őket. Így szép fényesek lesznek. Majd tartóba tesszük a tojásokat, hogy kihűljenek.

• Nagypénteki tojásírás

A nagypénteki hagyományos tojásírás tulajdonképpen egyfajta meditatív, elmélyült ima. Az iskolában összegyűlnek asszonyok, nagylányok. Meghatározott mintával (vétett út) kezdik az írást. Utána a rózsafüzért mondva, böjti, nagyheti énekeket énekelve írják a tojásokat.

Keresztút, nagyböjti lelki nap

Néphagyományunkban

A nagyböjt idején péntekenként keresztutat jártak a templomban vagy a kálváriadombon. Képeken vagy táblácskákon látni Jézus szenvedésének történetét, ahogy a keresztet hordozta a Golgota hegyére, majd ahogy meghalt a kereszten. A keresztútnak tizennégy állomása van, minden állomásnál letérdeltek, imádkoztak.

(Czárán 2005:Tavasz 28)

A helyi közösségi Iskolában

Húsvéthoz közeledvén egy nagyböjti lelki napot tartunk hitoktatóink vezetésével. Az osztályok előző héten készülnek a keresztút állomásainak énekével, és minden állomáshoz rajzolnak a gyerekek. A lelki napot szentmisével kezdjük. A nap folyamán a szent sírt elkészítjük. Felidézzük és megkóstoljuk az utolsó vacsora ételeit. Jézus szenvedéstörténetét apró tárgyak segítségével felidézzük. A nap folyamán minden osztály a közeli tó körül keresztutat jár.

A húsvéti szent három nap otthoni ünnep, a gyerekek családjukkal mennek el a szertartásokra. Az iskolában a lelki felkészítés része zajlik.

Nagyböjti lelki nap: A szent sír

Locsolkodás – húsvéthétfő

Néphagyományunkban

Húsvéthétfő a fiatalság ünnepe, az életre locsolás alkalma. Vízvető hétfőnek is nevezik. a leányokat a patakba dobták, a vályúba fektették, vagy egy vödör vízzel öntötték meg, hogy

frissek, termékenyek legyenek az új élet kihordására. Ezért hagyományosan csak lányokat locsoltak, asszonyokat nem. A locsolásért piros tojás járt. A régiségben tudták olvasni a képjeleket. Így a lány üzenhetett a legényeknek.

A locsolásban megjelenő keresztény hagyomány szerint a vízbemerítéssel, leöntéssel történő keresztelést húsvétkor tartották. Később már az egyház az év bármely napján keresztelt, így elvált ettől a népszokás. A szagos vízzel, kölnivel való szimbolikus locsolás a két világháború között kezdett elterjedni. (Bálint 1973:310; Czárán 2005:Tavasz 45)

A helyi közösségi Iskolában

A helyi közösségiben szeretnénk visszaállítani az emberek közötti kapcsolat becsületét és szeretnénk lehetőséget, keretet adni a találkozásokra. A locsolkodás sem önmagában a szép hagyomány miatt fontos nekünk, hanem azért, mert a régi hagyományból új élet sarjad: a számítógép mellől és a szülői ház elszigeteltségéből kimozduló fiúgyermekek kapcsolatteremtő képességét fejlesztjük, közben a férfivá – nővé érést, a szerepek megélését segítjük. S ráadásul közben a gyermekek közösségben vannak egymással – akikkel csapatokban locsolkodni indulnak – és a lányokkal, sőt a lányos családokkal – ahová locsolkodni mennek. Ilyenkor a gyerekek szépen felöltözve, nem feltétlenül kölnivízzel, hanem inkább vízzel indulnak locsolkodni, többnyire csapatokban, esetleg az édesapával. A lányok pedig várják őket otthon, izgatottan készülve a vendéglátásra, miközben a legszebben sikerült hímes tojást félreteszik a legkedveltebb locsolkodónak.

A városi művelődési házban ilyenkor élő népzenés locsolóbált tartanak. Ide sok helyi közösségi gyerek, család elmegy.

Fehérvasárnap – húsvét vasárnap utáni vasárnap

Néphagyományunkban

A húsvétot követő vasárnap. Az ókeresztény időkben a húsvét volt a keresztelés ideje. Ezután egy hétig a keresztségkor kapott fehér ruhát hordták az újonnan megkereszteltek, innen

a név. Hagyományunkban a komatálküldés, az életre szóló barátság megpecsételésének napja. Komatálat küldtek egymásnak a barátok, hímes tojással, borral, kaláccsal.

Ünneplése a helyi közösségi Iskolában

A komaságot, barátságot a helyi keresztény egyházközösségekkel szeretnénk kifejezni. A komatálat nekik visszük. Az Iskolától indulunk zöld ágakkal, zászlókkal, komatálakkal szépen, ünneplőbe öltözve, énekelve, dudaszóval. Az énekes füzeteket előre elkészítettük. Minden egyházközösséghez az ő vasárnapi istentiszteletük előtt vagy után érkezünk. A gyerekek táncolnak, elénekeljük a komatálátadó éneket. Majd igazgatónk, alapítóink átadják a komatálakat a tiszteletesnek, a papnak. A katolikus szertartáson közösen részt veszünk.

Májusi kalendáriumi nap: Pünkösd

Néphagyományunkban

Pünkösd a Húsvétot követő 50. nap. Jézus feltámadása után 40 napig tanítványaival maradt, tanította őket, és együtt jártak egészen Jézus mennybemeneteléig. Ezután félelmükben zárt szobában imádkozva várakoztak az apostolok, amíg meg nem történt az egyház születésnapját jelentő csoda: hirtelen eltöltötte őket a Szentlélek, s ettől kezdve mintha kicserélték volna a korábban bizonytalankodó Krisztus-hívőket: hirdetni kezdték az evangéliumot.

A magyar néphagyományban pünkösdöt többféle szokással ünnepelte a falu:

• Pünkösdi királyválasztás

A legények erőpróbájára, vetélkedésére a falu népe kiment a határba. A legügyesebb, legrátermettebb legény lett a pünkösdi király. A királyságért lóverseny, vagy más ügyességi versenyek keretében küzdöttek. Ezt a címet egy évig viselte, ő volt addig a legények vezére. A

pünkösdi király kiváltságai: engedelme nélkül táncot nem rendezhettek, minden lakodalomra, mulatságra hivatalos volt, a kocsmában ingyenesen ihatott, jószágait ingyen őrizték, büntetést nem szabhattak ki rá. Uralkodása, legénybírósága egy esztendeig tartott.

• Pünkösdi királynéjárás

A lányok szokása a pünkösdi királynéjárás. Az éneklő-táncoló kislányok csoportosan járják be a falut, s a szertartásban olyan mágikus elemeket alkalmaznak, amelyek hitük szerint hatással vannak a termésre, melyet szinte megjelenít a legkisebb leányka. A letakart kislányt körbetáncolják, azaz védőkört vonnak a még nem látható növényke köré, majd magasra emelik, hogy a termés is akkorára nőjön. Az ég felé magasodó, repülő szalagokkal ékesített májusfa körbetáncolása a természetfelettivel való kapcsolat jelképes megszilárdítása is. A pünkösd színszimbolikájában megjelenik a piros szín életet adó ereje, mely egyben a Szentlélek tüzére is emlékeztet minket. (Bálint 1973:333-335; Czárán 2005: Tavasz 137-140., 247., 250-251.)

A helyi közösségi Iskolában

Kalendáriumi nappal ünnepeljük ezt a jeles alkalmat. Két helyszínen kezdődik a nap. A fiúk és a férfiak (külön csoportban) a királyságért vetélkednek, több állomáson testi és szellemi ügyességi feladatokkal. Közben a lányok a koronázásra és a pünkösdi királynéjárásra készülődnek. Szépen befonják és virággal ékesítik minden lány haját. Táncot és éneket próbálnak a májusfa körül. Elkészítik, virágokkal ékesítik a koronázási jelvényeket. Végül mindenki egy helyszínre érkezik. Az ünnep csúcspontja a pünkösdi király koronázása, pajzsra emelése, és lányok tánca a májusfa körül.

• Pünkösdi királyválasztás

Minden fiú részt vesz rajta. A fiúk állomásokon mennek végig, ezeket az állomásokat tanárok, régebbi helyi közösségi gyerekek vezetik. Közben a férfiak is végig mennek ezeken az állomásokon, s közülük is kikerül egy pünkösdi király.

A próba énekkel kezdődik, a vitézeket énekkel indítjuk el a viadalra. (Ének: Isten, hazánkért térdelünk előtted…)

A vitézek osztályonként indulnak el, hiszen vannak csoportos feladatok is. A kisebb létszámú, összevont osztályok együtt indulnak el.

Állomások: patkódobás, kelevézvetés, íjászat, karikaelkapás, hittan, magyar kultúrtörténet, zsákban futás, szablyavívás, gerendás, magyar birkózás, néptánc, zene. Az állomások pontszámait úgy alakítjuk ki, hogy egyik állomáson se szerezhessen döntő előnyt

valaki, tehát mindenből jónak kelljen lennie. A csoportos viadaloknál osztályonként vagy két osztályonként csoportosítjuk a gyerekeket, hogy a csoportok kb. egyforma létszámúak legyenek, hogy így is egyenlő esélyekkel induljanak a gyerekek.

A végén minden osztálynak lesz egy hadnagya, s a legtöbb pontot szerző felsős fiú pedig a helyi közösségi pünkösdi királya lesz. A pünkösdi királyt pajzsra emeljük, a lányok szirmokat szórnak rá, megünnepeljük, mégpedig a pünkösdi királynéjárással. Utána természetesen falatozunk, együtt vagyunk. Mindenki hoz valami harapnivalót.

A vitézek indulásakor vagy a pünkösdi király koronázásakor énekeljük:

Pünkösdi királyválasztás kezdőének

2. István királynak szíve gazdagságát,

Szent Imre herceg kemény tisztaságát,

László királynak vitéz lovagságát:

Ó, ha csak ezt látnád! 3. Szent Erzsébetből hős szeretet árad,

Margit imái vezekelve szállnak,

Minket hiába, Uram, ne sirasson

Áldott Boldogasszony! 4. Ránk, bűnösökre minden verés ránk fér,

De könyörögnek ők tépett hazánkért. Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek:

Hazánkat így mentsd meg!

• Pünkösdi királynéjárás

A pünkösdi királynéjárással az 5. osztályos lányok elmennek a katolikus, református, evangélikus templomokba pünkösdvasárnapon, illetve ezzel zárjuk le a pünkösdi királyválasztást.

A pünkösdi királynéjárásban csak lányok vesznek részt. Fehérbe öltöznek, a középen álló pünkösdi királyné fölé (aki a legkisebb, legfiatalabb lány, piros ruhába öltöztetve) négy sarkánál fogva nagy fehér kendőt tartanak.

A kezdőéneket (A pünkösdnek jeles napját…) éneklik, amelyre bevonulnak és közben virágszirmokat szórnak. majd az énekre (Mi van ma, mi van ma…) karikázót járnak.

Utána a középen álló kiskirálynőt, aki le van takarva fehér kendővel, felemelik, ő énekel (Én kicsike vagyok…), erre felelnek a lányok: Akkorára nőjön a kendtek kendere…

A templomokban a kivonuló ének, a pünkösdi királyválasztáson a májusfa befonó ének a Jöjj Szentlélek… A lányok körbeállják a középen magasodó fát, amelynek tetejére váltakozva hosszú fehér és piros szalagok vannak rögzítve. A Jöjj Szentlélek-re egymást kerülgetve, s közben körbejárva befonják, beszövik a fát, amely így fehér-piros kockás szalagmintás lesz. A végén leengedik a szalagokat, s elénekeljük a Boldogasszony anyánkat.

Nyár

Hagyományőrző nap

A ballagás előtti utolsó szombaton vagy az első júniusi szombaton délután minden osztály bemutatja azt, amit néptáncból tanult, s népzenészeink is bemutatják tudásukat. Vendégeket is hívunk a színpadra. A helyi termelők, kézműves mesterek asztalai körben helyezkednek el. Középen vannak a nézők, szóval amolyan vásári hangulat van a helyi közösségi udvarán. A nap végén remek táncházzal fejezzük be a mulatságot. Továbbá erre a napra hívjuk meg egykori diákjainkat, hogy találkozhassanak egymással.

Gyertyagyújtás – Június 4. A Nemzeti Összetartozás Napja

A kormány 2000-ben vezette be a Nemzeti Összetartozás Napját, amely a trianoni békediktátum megkötésének napján van.

A helyi közösségi Iskolában

A Kárpát-medence magyarjaira gondolva szervezzük ezt a megemlékezést. Mindig másként, de mindig ugyanazzal a tartalommal: együvé tartozunk, lakjunk bár Zoboralján, Gyimesben vagy Szerémségben.

Trianoni gyásznap 2011. június 4. – az ünnep menete

Az paravánon hét elején megjelenik az elszakított országrészek térképe és a dátum.

1. Terep előkészítése: reggel

A kicsiknek szánt ülőpárnák körberendezésével meghatározni a gyerekek, tanárok, szülők helyét; a jelenethez a négy széket bekészíteni; középre tenni egy Nagy-Magyarország térképet (fotókartonból), gyertyával a közepén

2. gyülekező 8.00

3. Himnusz

4. Szöveg, részekre szakítás és gyertyagyújtás

Az első világháború után, 1920-ban Magyarország kétharmad részét elszakították, és más országokhoz csatolták:

Erdélyt Romániához

Délvidéket az akkori Jugoszláviához

Őrvidéket Ausztriához

Felvidéket és Kárpátalját az akkori Csehszlovákiához

(Lacek)

Öt gyermek körülállja a fotókartonból kivágott, földre helyezett térképet, s az addig egészként látható térképből különhúzzák egyesével az elszakadt részeket.

(Boró, Zsófi, G. Áron, Dorka)

Csendben a térkép közepén álló gyertya meggyújtása (Lacek)

5 Jelenet (lsd alább)

6. Családok szólítása

Várjuk a kör belsejébe azokat a családokat vagy családtagokat, akik érintettek ebben a szomorú szétszakítottságban. Imádkozzunk nemzetünkért, hogy bármilyen történelmi igazságtalanságot elviselve érezzük nemzeti összetartozásunkat. Ezt fejezzük ki a szalag körbekerítésével. (Lacek)

6. Zene

furulyán játssza Áron a Kossuth lova megérdemli a zabot…kezdetű éneket, mely az ország háromszori körülkerítéséről szól: ez a birtokbavétel, az együvé tartozás szimbóluma (pl. görög-katolikus esküvőkön is megmaradt)

7. eközben háromszori körülkerítés

Egy érintett felnőtt (Kriszton) a nemzeti színű szalaggal háromszor körbejárja a térképet és az ott körülálló családokat. Közben néhány ember kezébe adja a szalagot, hogy megvalósuljon a térkép körül a szalagkör. A zene végeztével leteszik a szalagot a térkép köré.

8. Szózat

A Trianoni megemlékezés 5. pontjához

Jelenet Wass Albert: Tizenhárom almafa című regénye alapján

Trianon emlékére

Fiú Édesapám, nézze, már milyen szépen sárgállanak az almák!

Mózsi Szépen megnőttek öt év alatt. Jó a föld itt ezen a hegyen.

Most jövök a faluból. Azt mondta a tiszteletes úr, hogy az igazságnak újra csak baja történt, mert az országhatár ezentúl itt kezdődik valahol, s úgy vágja kettőbe Erdélyországot hosszába, mint a csirkét, amikor sütni teszik.

Fiú Hajaj!

Mózsi Még nagyobb baj, hogy a falut Magyarországnak jelölték ki, de az erdő meg a házunk lehet, hogy Romániába esik majd…

Fiú Bolondok azok az urak! Hogyan lehetne kettőbe vágni azt, ami egy?

Mózsi Igen…Papíron még talán. De itt a hegyen…? Nem alma az, hogy felit az egyik zsebembe, felit a másikba!

Fiú Odanézzen, édesapám!

Mózsi Na fene! Milyen tisztek jönnek amott?

(Két tiszt bejön. Behozzák a kötelet, cövekeket.)

Hozta Isten magikat.

Magyar tiszt Hogy hívnak?

Mózsi Táncos Csuda Mózes.

Román tiszt Kié ez a ház?

Mózsi Az enyim vóna.

Román tiszt Gyatra vityilló.

Magyar tiszt Na, ide hallgasson: A határ ezentúl itt megyen el a maga háza mellett. A levert cölöpök között egyenes vonalban. Látja jól? A ház magyar területre esik, tehát maga magyar állampolgár. Az a kis bódé ott román terület. Átmenni a határon túlra tilos. Mindenféle érintkezés túloldali személyekkel tilos. Megértette?

Mózsi Meg én mindent. Csak egyet nem.

Magyar tiszt S mi az?

Mózsi Ahhoz a bódéhoz jár az ember, ha a dolgára megy.

2 tiszt (nevetve) Hát az a magik baja!

Mózsi Most ejszen útlevél kell a gyerekeinknek, ha oda kell menjenek? Sze tán nem hagyhatom, hogy körülpiszkolják a házat?! Még szerencse, hogy a ganédombot épp kétfele vágták, mert így a magyar s a román tiszt úrra is jut egy-egy tarisznyáravaló.

Román tiszt Elhallgass, te!

Magyar tiszt Na, most má tudják, mi az új módi. Isten velük.

(Két tiszt el.)

Mózsi Furcsák ezek, amíg ők nevettek rajtam, addig tetszett a dolog. De ha én nevetek egyszer rajtuk, akkor egyszeribe urak lesznek megint…

Fiú Édesapám, most ejszen csak ez a hat almafa a mienk, s a más hét román fa lett?

Azokat má csak nézhetjük?

Mózsi Nézni szabad a határon át is…No, hadd higgyék, hogy mi csak nézzük…

Fiú Tényleg baja esett az igazságnak…Verje meg az Isten!

Mózsi Tudod, fiam: Isten megbocsátja az emberek bűneit, mert szereti őket, de a hibákat nem csinálhatja vissza…A következményeket viselni kell.

Tanévzáró szentmise és ballagás

A helyi közösségi Iskolában

Az tanévzáró (Te Deum) és a ballagást együtt ünnepeljük.

A ballagók ajándékot (nemeztarisznya, tarsoly, vándorbot) kapnak az iskolától. Énekelve, hangszeres kísérettel végigjárják az épületet. Kijőve a hetedikesek búcsúztatják őket, mindenki egy szál fehér liliomot kap a szűzi ifjúság jeleként. Név szerint szólítjuk őket. és elhangzik, hogy ki hol tanul tovább. További búcsúztatók is elhangzanak. Volt, hogy az édesanyák kara énekelt lány- és legénybúcsúztató népdalokat vagy alsós osztályos kicsik írtak búcsúztatót a nagy játszópajtásoknak, példaképeknek. A nyolcadik osztályosok is elbúcsúznak egy beszéddel vagy más formában.

Az tanévzárón köszöntjük a legjobbakat:

– Arany helyi közösségi díjat kap az a ballagó, aki jelenlétével az osztályközösség és iskolaközösség kovásza volt

– A szülők közül a legtöbb önkéntes munkát végzetteket

– Arany helyi közösségi díjat kap egy tiszteletben álló felnőtt a közösségből

Az évzáró szentmisével zárjuk az ünnepet. A szentmisén a könyörgéseket a szülők mondják. Te Deumot énekelünk. A végén közös agapén veszünk részt.

Szent Iván-éj

Néphagyományunkban:

Szent Iván éjszakája avagy nyárközép éjszakája a június 23-áról 24-ére virradó éjszaka, Keresztelő Szent János egyházi napja és névnapja.

A június Szent Iván hava. Római elnevezése (Június, vagyis a házassággal megszentelt szerelem párfogója, Júnó istennő hónapja) is jelzi, hogy ősidők óta a szerelem ideje volt ez az időszak.

Szent Iván éjszakájával a naptárváltozások miatt ma már nem esik egybe az északi féltekén június 21-én bekövetkező nyári napforduló.

A napforduló az év legrövidebb éjszakája, amely a fény és a sötétség váltakozása miatt régóta mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget.

A tűz a testi-lelki megtisztulás jelképe. A keresztény egyház a pogány hagyományokra visszavezethető kultikus tüzeket átültette az egyház liturgiájába, s a tüzeket megszentelte.

Ezen az éjszakán a szerelmeseknek együtt, vagy külön-külön kellett átugraniuk a szerencsét hozó lángok felett. Szokás volt különféle gyógynövényeket, illatos növényeket égetni, füstölni,

hogy a gonoszt távol tartsák. A tűz körül a fiatalok termékenység- és szerelemvarázsló dalokat énekelnek, körül állták, körbe táncolták a tüzet.

Régen a tűzugrás alatt a falu összes fiatalját összeénekelték valamelyik párosító énekben, ami bizony hosszú ideig tartott. Innen ered a mondás: hosszú, mint a szentiváni ének.

Ünnepek

Ünnepi ruha

A lányok és a tanárnők míves, lenvászonból készült, hosszú, világos színű ruhát viselnek. Megjelenésében a ruha egységes képet ad, mégis minden darab egyedi, más és más. A fiúk és a férfiak fekete cipőt, fekete nadrágot, fehér inget és fekete posztómellényt viselnek. Az ing lehetőleg lenvászonból készült paraszting. A mellényen a gombokat pitykék helyettesíthetik.

A kalendáriumi napok egy-egy időszerű évköri téma köré csoportosított, tevékenységekre épülő nap havonta egyszer. Ezek a napok az időszak csúcspontjai, mert a felkészüléssel és az utána való foglalkozással együtt ezek inkább témahét jellegűen jelennek meg.

Nevelési lényege a tevékenykedés. Valljuk, hogy a cselekvő részvétel által a gyermek szívébe, elméjébe sokkal mélyebben raktározódik el a tudás. Másik nevelési alapvetése iskolánknak az érzelmi intelligencia fejlesztésére való figyelés – a művészetek erejével.

A kalendáriumi nap mindkét nevelési alapelvet, valamint a szerves műveltség megjelenését ötvöző nap havonta egyszer a gyerekek életében.

Kalendáriumi napok és témahét:

• Szeptember: Búzás kalendáriumi nap

• Október: Szőlős kalendáriumi nap

• November: Szentes kalendáriumi nap

• December: Karácsony

• Január: Vízkereszt

• Február: Farsang

• Március: Böjt

• Április: Húsvét

• Május: Pünkösd

Az alsó tagozatosok különféle tevékenységei, alkotásai ezen a napon: a témával kapcsolatos népdalok, egyházi énekek tanulása, éneklése, kézműveskedés, népi játékok, versek, olvasmányok, népmesék olvasása és dramatizálása, rajzolása.

A felsorolás hosszából is látszik, hogy általában ezek a tevékenységek nem férnek bele egy napba, így egész héten át a tanulási tevékenység mellett a témával foglalkoznak az osztályok. Úgy az alsósok, mint a felsősök.

A felső tagozatosok is témahét keretében dolgozzák fel az adott témát. Minden tanár a saját tantárgyának tananyagait, szemléltetéseit a téma kapcsán keresi meg az órarend keretein belül.

Nemzeti ünnepeink (gyertyagyújtás)

Nemzeti ünnepeink megünneplésekor ugyanezeket a szempontokat tartjuk szem előtt. Az érzelmekre hatnak inkább, minden korosztályt megcélozva, nem előadás jellegűek. Minél több résztvevő bevonásával épülnek fel. Ennek eszköze a közös éneklés, a közös zenélés vagy táncolás. Nem megtapsolandó előadások ezek, nem előadó és közönség viszonya, hanem minden jelen lévőt résztvevőként megszólító gyertyagyújtások.

Gyertyagyújtások, nemzeti ünnepeink:

• Október 6. Az aradi vértanúk emléknapja

• Október 23. Az 1956-os forradalom ünnepe

• Március 15. Az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe

• Június 4. Nemzeti Összetartozás Napja

5.1.4. Jeles napok megünneplése

Az egyéb jeles napok megünneplése, néphagyományainak megélése szorosan összefonódik a három aranyalma ünnep: a karácsony, a húsvét és a pünkösd ünnepkörével. Így ezeket a következő fejezetben részletezzük.

Mindennapok

Nemcsak a fent említett ünnepekben jelenik meg minden alkotó tevékenység összefonódása az évkörrel. Minél több tantárgyon belüli és tantárgyak közötti koncentrációt hozott létre iránymutatásként az iskola, de naponta a tanítók is tudják ezt gazdagítani saját ötleteik megvalósításával. A tarsolylemezes füzetcsomagolástól kezdve a tantermekben kitett dekorációkon keresztül a reggeli imákon elhangzó jeles egyházi napok, időszak énekeivel számtalan helyen utalhatnak szervesen összefonódó műveltségünkre.

Időszakhoz kapcsolódó kézműves és rajz tanmeneteket kapnak az alsós tanítók.

A magyar népmeséknek elsődleges szerepet szán a helyi közösségi Iskola alsó tagozatban nemzetünk iránti tisztelet és szeretet megalapozásaként. Valljuk, hogy a magyar népmesék jelrendszere, története megtartó erőként van jelen a gyermekek életében felnőttkorukban is.

Az alsó és a felső tagozaton is egyaránt fontosnak tartjuk a művészetek erejével történő nevelést. A művészeti ágak közül a zene és a tánc minden helyi közösségi gyerek számára gyakorlandó nyolc tanéven át. (A fent említett alsós képzőművészeti alapozás mellett.)

Minden gyermek hat illetve nyolc éven át tanul hangszeren játszani. Szakítottunk a zeneiskolai képzés hagyományával, ahová csak a nagyon jó zenei adottságokkal rendelkező gyerekek járnak. A helyi közösségiben nemcsak tehetséggondozás folyik zenéből, hanem azt valljuk, hogy minden gyermek kerek személyiséggé fejlődéséhez szükséges és jó eszköz a zenélés. Tehát a cél helyett eszköz a muzsika. A gyerekek első évben mindannyian csak hallás után népi furulyán tanulnak, így fejlesztve zenei memóriájukat kotta nélkül. Második évtől választanak egy klasszikus vagy egy népi hangszert.

Az énekórákat és a szolfézsórákat népzenével foglalkozó, azt szerető, művelő tanár tartja. Énekórán az időszakhoz kapcsolódó népdalokat és egyházi énekeket tanulnak a gyerekek alsóban és felső tagozaton is.

A néptánc nyolc éven át tanulásának is biztosít életszerű kereteket az iskola. Évente több jeles naphoz kapcsolódó táncház van, ahol a helyi közösségi népzenetanárok és tanítványaik húzzák a talpalávalót. Azokat a táncrendeket muzsikálják, amelyeket tanév közben a gyerekek néptánc órán tanulnak. Sok jeles napi népszokáshoz is néptáncórán tanulják meg a mozgásokat, énekeket.

Hon- és népismeret órán három évfolyamon keresztül mélyítik néprajzi tudásukat a gyerekek.

5.4. A néphagyomány megélésének egyéb színterei a helyi közösségi Iskolában

5.4.1. Reggeli ima

Reggelenként minden osztály az első órát tartó tanárral – lehetőség szerint saját osztályközösség-vezetőjével – imádkozik. Ekkor szót ejtünk az aznapi népszokásról, szentről

is. Az imák 10-15 percesek, a gyerekek saját szavaikkal és kötötten is imádkoznak, s az évkörnek megfelelően énekelnek is. Az ének, amit reggel énekelnek visszaköszön a miséken, a szolfézs- és énekórákon. Hetente egy alkalommal, az aulában közös imánk van.

5.4.2. Levél a szülőknek

Minden osztálynak van saját levelezőlistája. Az iskola vezetősége minden osztállyal és az osztályközösség-vezetők a saját osztályukkal tudnak így levelezni. Ezekben a levelekben az időszerű eseményekről tájékoztatást kapnak a szülők, sokszor a hozzájuk kapcsolódó népszokás ismertetésével. Minden eseményre, ünnepre a szülőket is hívjuk, várjuk.

Felszerelések (heylette inkább: Eszközök)

Osztályterem

Az osztályterem dongaboltozata átöleli a bent tartózkodókat. Biztonságot nyújt. A változatos formák, boltívek, boltozatok, kupolák segítik a gondolkodást is kitörni a megszokott keretekből.

Az osztályterem alaprajza is szakrális tereket idéz. Nem véletlenül tér vissza az osztályterem alaprajza a kápolnánknál. Az osztályterem végén lévő, kicsit kiemelt „szentély” a reggeli ima, az elcsendesülés vagy a játék helye. A „szentély” térformálása, a boltív és a félkupola, a kiemelés, a súrlófényt biztosító, résszerű ablakok segítik ezeket a tevékenységeket.

A termekben minden valódi és minden természetes anyagból készült.

Ami a falra kerül, hangsúlyos, hiszen a gyermekek sokat látják. Minden tantermek természetes tartozéka a kereszt, címer (sok esetben valamely népművészeti motívumból rajzolt), Kárpáthaza-térkép, évkör. Mindezek reményeink szerint a helyi közösségi neveléssel együtt örök lenyomatot hagynak a gyermekekben.

Berendezés

Az osztálytermek és az iskolaépület minden berendezése természetes anyagból készül. A padok, székek, szekrények, polcok fából készülnek.

A tölgyfából vagy fenyőfából készült padok egyszemélyesek, ívelt lábúak és kis fiókjuk van a szükséges tanszerek raktározására. Minden padunk emelhető, változtatható magasságú. A padokat úgy alakítjuk ki, hogy négyesével összerakhatók legyenek.

A szekrények, polcok a régi paraszt-polgári bútorok mintájára készültek. A bútorok terveit Márton László belsőépítész készítette el számunkra, s természetes módon köszönnek vissza bennük a népművészet motívumai. A polcok alkalmasak arra, hogy a táskákat a gyerekek ott helyezzék el, s így ne legyen táskákkal telerakva az osztályterem.

A polcokon lévő tárolók is természetes anyagokból készültek, többnyire fonott kosarak.

Oltár

Az aulába érve máshová nem is lehet nézni, mint a központi helyen álló oltárra. Ez is mindig az éppen időszerű színekkel, formákkal van felruházva, a népművészet motívumai köszönnek vissza benne, s igyekszünk, hogy friss virág díszítse.

Az osztálytermekben is van minden osztálynak kis saját oltára, kereszttel, a saját titkaikkal, az évszakra jellemző terményekkel, természeti utalásokkal. Ez az oltár az osztályterem „szentély” részében van, kis asztalkán kap helyet.

Kályhák, bögrék

Fűtésre a magyar hagyománynak megfelelő cserépkályhákat is használunk, amelyekből érdemes igyekezni kellő számút megépíteni.

Minden gyermeknek és tanárnak külön, névre szóló bögréje van. Ezek is a népművészet elemivel elkészített bögrék. Egyöntetűek, de mégis különbözőek.

Faliújság

A faliújság az évkörnek megfelelő szellemi tartalmakat ad közre és a helyi közösségi időszerű eseményeit közli. Külcsíne megegyezik belbecsével, vagyis itt is visszaköszönnek a magyar hagyomány elemei, mind az ábrákban, mind a feliratokban. A faliújságnak méltósága van. A szülőknek és gyermekeknek érdemes megállniuk előtte, hiszen ez a szellemi töltekezés helye is.

Ami a faliújságra kerül, hangsúlyos, hiszen a belépő ezt látja először az iskolából. Ezért közvetítenie kell a teljességünket.

A faliújságon a maga természetességével írjuk fel a hónapoknak az időszakra utaló keresztény magyar neveit. (A következő sorokban a második név. Az első a latin eredetű hónapnév – javarészt római vagy etruszk istenek és római császárok neveiből képezve -, a harmadik pedig a feltételezett, régi magyar név.)

Osztálynevek és jelképek

A helyi közösségiben a búzával és a kenyérrel kapcsolatos jelenségek, dolgok nevéről kapták az osztályok a nevüket: a szántástól a növekedésen át a kenyér elkészültéig haladva. Egy osztály nyolc évig viseli ugyanazt a nevet. A ballagás utáni következő tanévnyitó szentmisén adják át ünnepélyesen a nevüket és az azt jelképező nemezjelképet a következő első osztálynak. Minden osztály körkeresztre szerkesztett osztályjelképet kapott, mely valamilyen formában megjelenik tantermükben.

A nyolc osztály neve, a helyi közösségi útját követve: Paripa, Eke, Barázda, Magocska, Napsugár, Kalász, Kovász, Kenyér.